23. Érzelmek

Sziasztok!:)

Már idejét sem tudom- na jó, lehet hogy sejtem- hogy mikor jelentkeztem utoljára résszel!
De most már itt vagyok, s habár rövid, de legalább megírtam!:)

Jó olvasást!

Lily

A levegő megfagyott a szobában, miközben továbbra is arra vártunk, hogy valaki újra megszólaljon, és folytassa a történetem.

- Nem csodálom, hogy nem mesélt róla. Igazából Zayn, nagyon-nagy hálával tartozunk neked. Elmondani nem tudom, hogy mennyire örülünk neki, hogy ott vagy a számára, és átsegítetted ezen a félresiklásán. Tudod, egy anyának nincs nagyobb öröme annál, mintha látja és tudja, hogy a lánya megtalálta a tökéletes férfit magának és boldog. Köszönjük. Elképzelni nem tudod, mennyire...- anya hangja fokozatosan elhalt, majd a szeméhez nyúlt, hogy egy apró könnycseppet letörölhessen.

 A mellettem ülő férfi meg se moccant. Mintha kőből faragták volna. Egyedül onnan tudtam megállapítani, hogy velem van, hogy az állkapcsát erősen összeszorította. Szinte már nekem fájt, ahogy feszes állvonalát figyeltem.

Képtelen voltam elviselni az ilyen szintű nyomást. Az, hogy a titkom kitudódott és hogy Zayn ilyen görcsösen merev tartással ül mellettem, megpecsételte számomra a nap hátralévő részét. Ha egy perccel is tovább kellett volna abban a szobában, légkörben maradnom, egészen biztos, hogy elsírtam volna magam. Épp ezért lassan felálltam, majd mosolyogva elnézést kértem, és elsiettem a régi szobám felé. Még hallottam magam mögött anyám bánatos sóhaját, majd becsuktam az ajtót, és végre egyedül találtam magam. Nagyon kis határ húzódott az önuralmam és a totális összeomlásom között. Nem győztem letörölni a rohamosan kibuggyanó könnyeket, visszanyelni a torkomat szorongató zokogást. Éreztem, hogy a szívem iszonyatosan húz a mély felé, még sem engedhettem meg magamnak, hogy elnyomjon a feneketlen sötétség, és totálisan megsemmisítse az eddig oly biztosan álló személyiségem, életerőmet. Nem. Ha Zayn Malik legperverzebb és legbetegebb bánásmódját képes voltam elviselni, és túlélni, akkor ez sem fog ezen változtatni.

Reszelős, mély lélegzetet vettem. Elhatározni a dolgot sokkal könnyebb volt, mint megvalósítani. Egy újabb, mély lélegzetet vettem. Három gyors kopogás töltötte be a szobában uralkodó csendet. A szemeimhez kaptam, hogy eltüntessem a gyengeségem jeleit. Vadul letöröltem a könnyeket, majd még egy mély lélegzetet vettem. Az ajtó lassan kinyílt és Zayn lépett be rajta. Nem nézett rám, csak gondosan becsukta maga mögött az ajtót, elzárva minket a szüleim aggódó tekintete elől. Lazán, mégis kecsesen sétált felém. Összébb húztam magam, várva, hogy megalázzon, kezdetét vegye mindaz, amitől rettegtem. Egy huncut félmosollyal az arcán guggolt le elém, és támaszkodott meg a térdeimen. Egyenesen a szemembe nézett.

- Ne aggódj édesem, ha előbb elárultad volna, hogy ugyanazt bírjuk, izgulhattunk volna együtt a kedvenc pornóimra...- kacsintott rám, majd mikor látta felvillanni a szégyent és megalázottságot az arcomon, felnevetett, és felállt. - Na gyere ide, te kis különc!- kuncogott fel újra, majd felhúzott, és szorosan az ölelésébe vont.- Ne aggódj Dragana, mi így vagyunk tökéletesek. Te biszex vagy, én pedig szadista... Ettől vagyunk különlegesek, egyediek és olyanok, akiket egymásnak teremtettek...- suttogta, majd eltolt egy kissé magától, de épp csak annyira, hogy forró ajkait az enyéimre tapaszthassa és egy vigasztaló csókkal a darabjaira szakadt szívemet egybeforrassza.  

Szeretnétek játszani egyet?:) Ha igen, írjátok le komiba, és akkor kitalálok valami jó kis játékot.:)