1.| Természetesnek kéne lennie

Tisztán emlékszem arra a borongós időjárásra, ami épp akkor vonult át a városunk felett. Nagyon ellenemre volt a hideg, esős reggel, amire ébredtem, így bármennyire is próbáltam pozitívan a dolgokhoz állni, képtelen voltam bármilyen optimista gondolkodásmódra ráhangolódni. Az az apró tény sem segített jobb szemmel látnom a reggelt, hogy találkozóm volt.

A lány, akivel megbeszéltem az aznapi programot, a világ egyik legszebbike volt. Legalábbis, számomra biztos. Imádtam vele lenni, számomra ő jelentette azt, ami másnak az első szerelmét. Bár, akárhogy is nézem, pontosan ezt jelentette számomra is. Az első nagy szerelmemet.

Már régóta küzdöttem önmagammal, az önbecsülésemmel, és a kétségeimmel. Úgy gondoltam, hogy másságom miatt az emberek képtelenek lesznek elfogadni, sosem leszek képes szeretni, sosem lesz egy olyan lélek sem, aki viszonozná érzelmeimet. És most itt ez a lány, aki ugyanannyira szeret engem, mint én őt.

A gondolat mosolygásra késztetett. Úgy látszik, már az is segít abban, hogy jobb kedvem legyen, hogy rá gondolok.

Talán épp ez a kezdőlöket kellett ahhoz, hogy kikászálódjak az ágyból, letusoljak, megreggelizzek, majd felöltözve tűkön ülve várjam a pillanatot, hogy indulhassak megbeszélt találkahelyre.

Korábban érkeztem.

Szüleim példáját elutasítva mindig korábban érkeztem a találkozókra. Gyűlöltem késni, várakozni és sietni. Inkább elindultam jóval előbb a kelleténél, minthogy sietnem, futnom kelljen, és lihegve, előre lebélyegzett kedvvel érkezzek meg az engem váró személyhez.

Ám nem csak én voltam ilyen beállítottságú. Nem kellett sokat várnom, hogy Ő is megérkezzen. Szépsége már messziről kitűnt a tömegből, az arcát ékesítő mosoly csak még kedvesebbé, szeretni valóbbá tette amúgy is gyönyörű vonásait.

Elegánsan állt meg előttem, majd hajolt előrébb, mért fel pajkosan csillogó szemeivel, majd nyomott egy rövid puszit ajkaimra.

- Na mi újság van, kedves?- villantotta rám féloldalas vigyorát, majd ült le a velem szemben lévő székre. A pincér mintha csak erre a pillanatra várt volna, megjelent asztalunknál, majd hatalmas szemekkel bámult az én mesebeli hercegnőmre, és nyelt egy hatalmasat.- Egy zsírszegény tejeskávét legyen szíves. Ma még lesz egy fotózásom délután...- húzta el a száját.- Ne tudd meg, milyen idegesítő ez a fotós. Esküszöm, ha nem lenne ennyire tapasztalt a munkájában, már rég kértem volna egy újat! Annyira nyomul, és egyszerűen képtelen felfogni, hogy mit jelent az, hogy nem!

- Nem csodálom, hogy egy ilyen szépség láttán nem érti azt a fogalmat, hogy nem...- nevettem el magam, mire szúrósan pillantott rám, majd újra elmosolyodott.

- Szépnek találsz? Kedves tőled...

- Ez nem kedvesség- ráztam a fejem értetlenül- te tényleg az vagy, ez csak egy szimpla tény, és szupermodellként ezt tudnod kéne...

- Tudom... Csak néha olyan jó hallani valakitől, aki elmondja nekem, hogy szépnek talál...- mosolyodott el szerényen, majd zavarában kezdte piszkálgatni az asztalon lévő apró terítőt.

- Ó... Értem... Hát, akkor kedvesem, tudd, hogy te vagy a világ legszebb nője, és nálad szebbet álmodni sem lehetne! Legalábbis, számomra nem!- jelentettem ki határozottan, mire felnevetett, és örömtől csillogó szemekkel pillantott rám, pattant fel, és ugrott elém. Egy végtelen másodpercig mélyen a tekintetembe fúrta magát, majd könnyedén lehajolt és egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra.

- Köszönöm szépen, hogy vagy nekem!- suttogta, majd simított végig az arcom mentén.

Reszelősen vettem a levegőt. Csókja íze, ajkai puhasága vérpezsdítő hatással voltak rám. Úgy éreztem, mintha a fellegekben járnék, magasan az emberek, és a szürke hétköznapok felett, messze ettől a világtól, ahol csak egyes egyedül én és Ő vagyunk.

Merengésemből csilingelő kacagása, valamint gyengéden összefonódó ujjaink riasztottak fel.

- Dragana, hahó, figyelsz te rám? Úgy tűnt, mintha egy egészen más helyen jártál volna!- nevetett fel újra. - Amúgy azt kérdeztem, hogy lenne-e kedved eljönni velem a ma esti buliba...

- Veled? Buli? Ma? Örömmel!- vigyorodtam el, s szinte azonnal megjelentek lelki szemeim előtt a különbnél különb partiszettek, lehetőségek és vad ötletek...