11.| Kezdődjék a játszma

Sziasztok, elnézést a késésért, sajnos, nem nagyon értem rá. De íme, befejeződött a részek átmásolása, és egy vadiúj fejezettel szolgálhatok!:) Remélem, tetszeni fog!
Jó olvasást!
Lily♥

Szorosan lehunyva tartottam a szemeim, miközben kiléptem a hálómba. A hosszan tartó szépítés közepette Zayn felkiabált a szobámba, hogy este jelenésünk lesz, és hogy kezdjek valamit magammal, vagy teljesen lilára ver, és el is van intézve a dolog.

Próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy remegnek a kezeim, és képes lennék összeesni az idegességtől és a bennem tomboló félelemtől. Óvatosan kinyitottam a szemeim, és körbepillantottam a szobán. Az ágyamon egy gyönyörű, elegáns pezsgőszínű ruhát találtam, melynek anyaga még a takarón fekve is lágynak tűnt. Pánt nélküli, testre simuló, a mell részénél sűrűbben díszítve flitterekkel, amelyek a szoknya alja felé egyre inkább ritkulnak, majd teljesen eltűnnek. Szinte alig vártam, hogy bele bújhassak...

Próbáltam nem kapkodva, felületesen lélegezni a rajtam eluralkodó pániktól. Lassan lépkedtem le a lépcsőn, ügyelve minden egyes fokra, hogy még véletlenül se essek le.

Az előtérben aztán megálltam, és a földre szegeztem a tekintetem. Nem kellett sokat várnom ahhoz, hogy Zayn is megérkezzen. Fekete öltönyt viselt, a ruhámhoz hasonló színű csokornyakkendővel.

Egy gyors pillantással végigmért, majd már indult is az ajtó felé. Némán követtem őt, és magamban hálát adtam, hogy megúsztam az este eddigi részét mindenféle rosszindulatú kommentár nélkül. Szinte teljesen csendben utaztunk az estélyt megelőző autóúton. Az egyedüli párbeszéd, ami körülvett minket, az a rádióból szóló beszéd és zenék váltakozása volt. Zayn talán elfeledkezett magáról pár pillanatra, s halkan dúdolni kezdte az adott slágert, mire döbbenten meredtem ki az ablak üvegén. Véletlenül sem mertem rá nézni, hátha kapok érte valamiféle büntetést, vagy megtöröm a pillanat adott varázsát, és visszahozom azt a férfit, akit megismertem és soha többet nem akartam találkozni.

Sajnos, mindenféle álmodozásom hamar véget ért, ugyanis Zayn nemsokára lassított, és leparkolt egy elhagyatottabb területen. Az öltönye zsebébe nyúlt, előhúzott belőle egy gyémánt gyűrűt, szó nélkül megragadta a bal kezemet, és a megfelelő ujjamra húzta. Nem tudtam tovább megállni, muszáj volt rá néznem.

- Most mi van? A kibaszott szolgám vagy, de ha ezt a média megtudja, hatalmas botrány lesz, úgyhogy a tömeg előtt te a menyasszonyom vagy, akiért bármit megtennék, mert halálosan szeretem. Próbáltam már ma ráhangolódni az érzésre, vagy legalább a színjátékra, de elég nehéz, ha egy ilyent kell „szeretnem”, mint te vagy... Nem baj, szerencse, hogy megtanítottak színészkedni...- azzal választ sem várva kipattant az autóból. Már épp nyitottam volna a kocsi ajtaját, mikor visszahajolt, és halk hangon a következőket suttogta:- Ha bármit is elcseszel, vagy nem mosolyogsz elég szélesen és boldogan, a szart is kiverem belőled otthon, drágám...

Enyhén elnyílt ajkakkal bámultam utána, majd a kilincs után nyúltam, és én is kiszálltam. Hűvös este volt, de már képtelen voltam eldönteni, hogy a hideg, vagy rettegés miatt remegek ennyire.

Zayn némán mellém lépett, megragadta a kezemet, összekulcsolta az ujjainkat, majd vezetni kezdett. Úgy éreztem, minta a világ is összeesküdött volna ellenem. Az egyik pillanatban kedves, egészen emberi lénynek tűnik, a következőben pedig visszavált magává a pokol ördögévé.

Míg én a gondolataimba merülve sétáltam az állítólagos vőlegényem után, odaértünk az estély helyszínére. Mire észbe kaphattam volna, már több mint húsz fénykép készült rólunk. Az arcomra egy gyengéd mosolyt erőltettem, és Zaynre pillantottam, a lehető legtöbb álszerelmet sűrítve a tekintetembe.

- Akkor kezdődjék a játszma...- suttogta nekem, miközben elvigyorodott, és egy puszit nyomott a homlokomra, majd mosolyogva a tömeg felé vezetett...