14. Ne félj!

Sziasztok!

Kisebb kihagyás után, de itt vagyok.:)
Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a véleményetek a részről.:)

Jó olvasást!

Lily

Zavartan pillantottam fel a széles mosolyú, ismerős arcra. Ő volt az a férfi, aki miatt az egész életem romokban hever, aki miatt itt vagyok. Ő volt Harry Styles, aki kecsesen forgatott körbe a márvány parketten, elbűvölve a körülöttünk álló hölgyeket elegáns mozgásával, egyetlen pillantásával. Ő volt az, aki rábeszélte Zaynt arra, hogy vegyen a nevére, és vigyen haza, elérve, hogy a napjaim szorongással telnek. Ha akkor nem lett volna ott, ha jobban lekötötte volna a figyelmét valami, talán most nem állnék itt, és rettegnék belül, hogy vajon mi lesz velem később. Hogy Zayn hogy fog viselkedni, milyen hangulatban fog visszatérni. Ám úgy tűnt, őt a legkevésbé sem zavarta. Erősen tartott, szorított magához, határozottan vezetett egészen a szám végéig. Ott aztán levezetett, és mosolyogva egy sarok felé irányított.

- És hogy telnek a napjaid, kedves Dragana?- simított ki egy kósza tincset az arcomból, majd cirógatta végig az arcom. -Milyen az élet a vőlegényeddel?
- Ezt te sem kérdezhetted komolyan...- suttogtam, mire felnevetett.
- Tulajdonképpen, és nagyon is örülök neki, hogy megvett téged... Tudod, mindig is olyanok voltunk egymásnak, mint két testvér... Mindig mindent megosztottunk egymással... Kivétel persze a barátnők voltak, de mivel te a rabszolgája vagy...- suttogta már-már alig hallhatóan, és simított végig a combomon úgy, hogy senki se lássa- úgy érzem nem lesz semmi akadálya annak, amit tenni tervezek...

Választ sem várva ragadott meg a csuklómnál fogva és rángatott be egy közelebbi, teljesen üres folyosóra. Csak a cipőm sarkának kopogása és Harry szapora lélegzetvételét lehetett hallani. A folyosó vége felé hirtelen megállt, és finoman nekilökött a közelebbi falnak, majd a derekam két oldalát megfogva szorosan elém állt. A szapora szívverésemtől talán, vagy csak a helyzet okozta stressz miatt, de alig hallottam a teremből beszűrődő zenét. Egyedül Harry sötéten, elszántan csillogó zöld szemeit láttam magam előtt. Képtelen voltam mozdulni, szinte teljesen megdermedtem a belőle áradó vadság és vonzalom miatt.

- Ne aggódj kislány, nem foglak bántani...- futtatta végig rózsaszín nyelvét az alsó ajkán, majd harapott bele. A térdeim megremegtek a mozdulatsorára. El nem tudtam képzelni, hogy mi történik velem. Egyszerűen a hatása alá kerültem.

Mintha csak megérezte volna gyengeségem jeleit, elvigyorodott, majd ajkait az enyéimre nyomta, és forrón csókolni kezdett. A döbbenettől, és a bennem fellobbanó tűztől reagálni sem tudtam. Ám ő nem adta fel, és egy finom kis harapásával az alsó ajkamra elérte, hogy viszonozzam szenvedélyes csókját. Nem tudtam parancsolni önmagamnak. A testem önálló hatalomra kelt, és kizárva magából a józan agyam minden egyes sikításának hangját, a karom előrelendült, és beletúrt a fiú hajába, hogy még közelebb tudhassam magamhoz. Ő ezt egy halk nyögéssel díjazta, majd még erősebben csókolt, miközben kezei folyamatosan lejjebb csúsztak a derekam mentén, egészen a fenekemig, ahol aztán erősen ráfogtak, és közelebb húzott magához. Éreztem a perzselő lüktetést köztünk, a fellobbanó vágyat a másik iránt, a kínzó türelmetlenséget.

- Milyen kis akaratos itt valaki...-húzódott el tőlem egy rövid időre, majd emelte el egyik kezét a fenekemről, és kezdte el feljebb húzni a ruhám.- Nagyon- nagyon... kívánlak, Dragana...- lehelte ajkaimba, majd csókolt meg újra.

Egy jóleső sóhaj hagyta el ajkaim, amint Harry ujjai a combomhoz értek. Lágyan végigsimított a bőrömön, majd jobb lábával a két térdem közé furakodott, és újra a falnak nyomott. Éreztem, hogy csípője az enyémnek feszül, mire halkan felnyögtem. Cirógató ujjai a combomról a fenekemre csúsztak, majd erősen bele markoltak. Mindkettőnk szíve hevesen vert, szinte kapkodtunk a levegő után. Egy határozott mozdulattal megemelt a talajról, mire a csípője köré fontam a lábaim, még közelebb engedve magamhoz. Ajkai időközben áttértek a nyakamra, és ott csókolgatta és szívta az érzékeny bőrt, mialatt felvett egy rutinos mozgást és finoman dörzsölni kezdett. Szinte egyszerre szakadt ki belőlünk egy jóleső nyögés.
Aztán, mint minden jónak, ennek is gyorsan vége szakadt, ugyanis a következő pillanatban kivágódott a folyosó hatalmas ajtaja, és Zayn rontott be rajta, dühtől eltorzult arccal...

Na, hogy tetszett? Mi a véleményed?:)