15. Osztozkodás +18

Sziasztok!

Igazából, nem ilyenre terveztem ezt a részt, de a harag sok mindent megváltoztat, és a spontán ötletből egy részt alakított ki nektek.:)

Jó olvasást!

Lily

Harry szinte azonnal elengedett, de már így is túl későnek minősült. Meglátott minket, és rohamosan közeledett felénk, elzárva előlünk minden menekülési útvonalat. Éreztem, ahogy a pulzusom felgyorsul, és a hideg végigfut a hátamon, majd gyökeret ver a lábamba. Mozdulni sem tudtam a rám törő félelemtől. Minden egyes lépéssel, amivel közelebb került, úgy vert hevesebben a szívem és vert le a víz. Rettegtem még a gondolattól is, hogy mit akar velem csinálni, miképp fog büntetni. Halványan érzékeltem, hogy Harry mellőlem egy kicsivel előrébb araszolt, próbálva védni engem a szinte fekete szemű, dühtől elvakult Zayntől. Értékeltem a gesztusát, ám tudtam, hogy hasztalan lépés volt ez a részéről, ugyanis ketten is kevesek vagyunk ahhoz, hogy egy ilyen őrjöngést megállítsunk.

Már vészesen közel járt hozzánk. Csupán ekkor vettem észre a kezében lévő jóformán teljesen üres üveget. Ivott. Ivott és rettentően mérges. Szinte automatikusan hátráltam egy lépést, még a lélegzet is belém fagyott.

- Állj meg te ribanc! Ne menekülj! Nincs hova!- ordította nekem, majd dobta el az üveget, ami millió darabjára tört, és a benne lévő csekély mennyiségű aranybarnás színű alkohol lassan szétfolyt.
- Zayn, haver, nyugodj le! Ennek semmi értelme...- kezdett volna bele Harry, ám Zayn csak felemelte az ujját, és lehajtotta a fejét. Remegett, egész testében vibrált.
- Te nekem ne mondd meg, hogy mit tegyek és mit ne...- köpte oda gyilkos tekintettel, majd hirtelen elém pattant, és egy hatalmas pofont kevert le. Az ütés erejétől a földre estem, és döbbenten simítottam az égő érzés helyére a tenyerem. Időm sem volt megszólalni, ujjait már a hajamban éreztem, ahogy egyre jobban húzza, tépi, mire felnéztem rá.- Te nekem ne parancsolgass, Styles! Te, aki az én, pénzen vett kurvámat akarod megdugni a hátam mögött... Talán most nem akadt egy negyvenes se, aki széttárta volna neked a lábát? Vagy netán csak rákaptál arra, ami az enyém?- Harry felé fordította a fejem, majd a másik kezével végigsimított az arcomon.- Hát nem gyönyörű? Az én egyetlen Draganam, aki nekem adta az ártatlanságát, és egyedül csak értem él. Az én szolgám, egyedül az én örömömre. Hát nem csodálatos az ilyen élet, Styles?- vigyorgott fel a merev, egyre idegesebb Harryre.
- Jól van Malik, felfogtam mit mondasz. Most már békén hagynád őt?!- sziszegte Harry, minek hatására Zayn felnevetett. A hangjától kirázott a hideg.

- Még hogy békén hagyni?! Most kezdek igazán belejönni. Sőt, tudod mit? Úgy is kénytelenek vagyunk még jó pár évet lehúzni együtt, és amúgy is a legjobb barátom vagy, mindent megosztottam veled egész eddig, kivétel a barátnőimet, de hát elvégre ő csak egy szolga, gyere, osszuk meg őt is. Nézzük, jó munkát végeztél-e Styles!- durván lenyomott a földre, a lábaim közé furakodott, a szoknyámat pedig türelmetlenül felrántotta, és letépte rólam a ruhához illő csipke selyem alsóneműt. Ujjait végigfuttatta a ponton, ahol a combjaim találkoznak, majd álcázott elégedettséggel felnevetett.- Hm, szinte már teljesen készen áll! Majdnem olyan jó munka, mintha én csinálnám Styles, gratulálok!- kacsintott felfelé, majd ujjait vadul belém döfte. Egy fájdalmas nyögés hagyta el ajkaim, a fejemet pedig elfordítottam tőlük. Képtelen lettem volna rájuk nézni.

- Gyere már Harry, hisz egész eddig ezt akartad! Térdelj ide, és nyársald fel! Gyerünk, tudom, hogy ezt akarod!- üvöltött rá a barátjára, miközben ujjai egyre gyorsabban jártak ki és be. 

A férfi mellettünk kővé dermedve állt, és bámulta Zayn elvetemült arcát. Nem akartam látni őt. Megalázó volt, hogy ezt végignézte. Hogy a részese lesz annak a tortúrának, amit Zayn csak a háza négy fala között szokott művelni velem. Hogy annak a férfinek a szeme láttára erőszakol meg, aki iránt vonzódom, és akivel képes lettem volna úgy együtt lenni, hogy nem kényszerítenek rá, talán még élveztem is volna. Erősnek kellett maradnom, nem sírhattam. Egy kósza könnycseppet sem ereszthettem el. A tiltakozás pedig teljesen ki volt zárva az adott lehetőségeim közül. Mindkét esetben csak még nagyobb bajba kevertem volna magam. Azt pedig nem akartam.

- Hát jó, ha te nem csinálod, majd én...- morogta, majd egy mozdulattal kicsatolta az öltönynadrágjának övét, majd gombjait, lejjebb húzta, és egy szempillantás alatt belém lökte magát és egy gyors, erős tempót vett fel.

Úgy éreztem, hogy szétszakadok odalent. Rettentően fájt mind lelkileg, mind testileg, amit velem tett. Alig bírtam visszafogni mindazt, ami fokozatosan felgyülemlett bennem.

- Zayn...- suttogta szinte némán Harry.- Zayn, állj le...

- Gyerünk, kis kurvám, élvezz a kedvemért, nyögj!- hörögte nekem, mire kétségbeesett zokogás tört fel összeszorított ajkaim közül.- Ezaz!

- Zayn. Elég!- parancsolta határozottabban Harry, mire ő csak még vadabbul és gyorsabban mozgott- Azt mondtam, hogy ÁLLJ MEG!

- Már megmondtam, hogy nincs beleszólásod a dolgaimba, ezzel itt...- bökött felém lihegve, mire nálam betelt a pohár és egy jól irányzott ütéssel levertem magamról.

Még mielőtt a háta földet érhetett volna a talajon, már talpon voltam, és könnyes szemekkel figyeltem az értem nyúló Harryt. Szinte azon nyomban elütöttem a kezeit.

- Ne merj hozzám érni!- suttogtam rideg gyűlölettel a hangomban.- Egyikőtök se...-Éreztem, hogyha tovább maradok, összetörök, és képtelen leszek megálljt parancsolni a zokogásomnak. Márpedig, annyi büszkeség még maradt bennem, hogy legalább ezt az egy örömöt ne adjam meg Zaynnek.

Épp ezért, hátat fordítva nekik kezdtem el rohanni az ajtó felé. Nem sok kellett ahhoz, hogy szitkozódást halljak, majd az engem követő léptek zaja megkezdődjön. Ez még nem is lett volna probléma, ha nem egy ember lépteit hallottam volna, és fele olyan gyorsan közeledtek volna, mint ahogy én haladtam...

Na, milyen volt?