18. Váratlan vendég

Sziasztok!

Ahogy ígértem, itt is lennék, az extrahosszú résszel.:)

BUÉK mindenkinek!

Jó olvasást!

Lily

Másnap reggel az ágyamban ébredtem, gondosan betakarva, pizsamában, az ágyam másik oldalán egy összehajtott papírlap társaságában.

Az ébredés utáni félkómás állapot közepette nyúltam a levél után, és forgattam az ujjaim között. Egyszerre voltam kíváncsi és rettentően dühös is. Végül az információra éhes felem győzött a fejemben kialakult kisebb parázsvitában, és mohón hajtottam szét a lapot, melyen fekete, apró betűk sorakoztak egymás után, szavakat, mondatokat alkotva. Összeráncolt szemöldökkel futottam végig a sorokon, amiben mindössze annyit állt, hogy Zayn turnéra indult, és nem fog egyhamar hazajönni. Azt is említette, hogy eszembe se jusson meglógni, mert a rám állított embere rögtön megtalálna, és gondolkodás nélkül utána vinne.

A lelkemet jól eső érzés öntötte el. Tudatosult bennem, hogy egyedül vagyok a házban, és nincs mitől rettegnem, hónapokon keresztül. A súly, ami a vállamat nyomta most teljesen eltűnt, és hirtelen pihekönnyűnek éreztem magam. Örömömben nevetve rohantam ki a szobából, le a lépcsőn, ahol egyenesen Harrybe futottam.

- Dragana, jól vagy?! Ugye nincs semmi bajod?- tartott aggodalmasan a karjai között, majd kissé elhúzódva tőlem alaposan szemügyre vette az arcom. Egy pillanat alatt összezavarodtam.

- Neked nem turnén kellene lenned?- emeltem rá a tekintetem, mire elmosolyodott. Lehet, hogy Zayn hazudott volna?

- Azt mondtam a többieknek, hogy kicsit később megyek utánuk, mert meglátogatom a családomat... Még van pár órám, mielőtt az őket követő gépre kellene szállnom. Addig, gondoltam, meglátogatlak téged, és meggyőződöm arról, hogy az a barom nem tett kárt benned megint...- a szemeiből minden vidámság eltűnt, csupán a komolyság és a visszafojtott düh tükröződött belőle.Nem tudtam mást tenni, csak elmosolyodni figyelmességén.

- Nem bántott- mosolyogtam továbbra is.- Köszönöm, hogy eljöttél. Sokat jelent...
- Nincs mit köszönnöd!- viszonozta végül a mosolyom, majd simított végig az arcomon.
- Reggeliztél már?- tereltem a témát kellemesebb vizekre. Habár kérdésnek szántam a mondandóm, mégsem vártam meg a válaszát, helyette megragadtam a kezét, és húztam a konyha felé.
- Nem, még nem igazán...- kuncogott fel és engedte, hogy lenyomjam a konyhában álló bárszékek egyikére.
- Helyes, akkor ehetsz velem!- virultam fel a kelleténél még jobban, majd álltam be a hűtő elé, és kezdtem tűnődni azon, hogy mit is ehetnénk. Szinte fel sem tűnt a merengésem hossza, csak akkor eszméltem fel, mikor két kar fonódott a derekam köré. Harry meleg, izmos teste hátulról teljesen nekem simult, parfümje és a tipikus Harry Styles -féle illat teljesen elkábítottak.

- Én megelégszem a müzlivel is, reggelire...- suttogta mély, rekedtes hangján fülembe, mire kirázott a hideg. - Ahhoz pedig az egyedüli hozzávaló, ami innen kell, az a tej...

Lassan elengedte a derekam, majd nyúlt előre az említett anyagért, végül húzott el és csukta be a hűtőt. Bénultan álltam egy helyben. Mégis mit tesz velem ez a férfi? Mióta van rám ő ilyen intenzív hatással? Azt hittem, hogy a tegnapi incidensünk az ital miatt volt olyan tüzes, szenvedélyes. Úgy gondoltam, hogy mindaz, amit Zayn velem tesz, csak még jobban megutáltatja velem a férfiakat. Erre itt van Ő, és mindent romba dönt. Még az állítólagos másságomat is. De hát Carát tényleg szerettem, és szeretem még most is. Akkor viszont mi ez az egész? Miért akarom szétszaggatni a felsőjét, és végigcsókolni a mellkasát? Miért vágyok olyan kétségbeesettül arra, hogy úgy csókoljon, ahogy tegnap tette?

- Baj van, kedves?- mosolygott rám az asztalnál ülve, előtte egy tál müzlivel.
- Nem, nincs semmi baj...- motyogtam, majd helyet foglaltam közvetlenül mellette.

A közös reggelink hátralévő percei néma csendben teltek. Számomra megnyugtató volt ez az állapot, valami új, eddig szokatlan érzéssel töltött el. Vágytam arra, hogy minden egyes napomat hasonló csendben és nyugalomban töltsem. Nyugodt szívvel egyek, pihenjek, nevessek vagy akár takarítsak.

Az edények elmosogatását követően enyhe szorongás fogott el. Mégis mit csinálhatnánk ketten ebben a hatalmas házban? Nem igazán volt időm felfedezni az új otthonomat, és nem hinném, hogy Harry otthonosan mozogna ebben az erődben.

- Mi a baj Dragana, annyira elcsendesedtél- kapta el a kezemet, ezzel újfent kirángatva a mélázásból. Az ajkamat harapdálva lestem fel rá, és mérlegeltem, hogy mégis hogy mondhatnám el neki a kétségeimet.- Na, ne csináld, légy egy kicsit boldogabb! A miénk a nap fele!

Talán, hogy átragassza rám jókedvét, vagy hogy lelkesítsen, de egy gyors mozdulattal megpörgetett, végül pedig a karjaiban kötöttem ki, szorosan egymásnak simulva.

Szinte forrt köztünk a levegő. Gyönyörű, zöld szemei vágytól telve ragyogtak rám. Az arca csupán pár centiméterre volt az enyémtől. Teljesen megbabonázott az illata, tekintete, Ő maga. A hatalmába kerített, és sejtésem sem volt, hogy mégis hogy keveredhetnék ki ebből a mélységes süllyesztőből. A késztetés, hogy ajkait az enyéimen érezzem, újból fellobbant, és az eddiginél erősebben, türelmetlenebbül perzselt belülről, és mikor végre beteljesült az óhajom, automatikusan túrtam puha, selymes fürtjei közé. Enyhén meghúztam a haját, mire halk, fojtott nyögés hagyta el száját, és még hevesebben, szenvedélyesebben tapadt ajkaimra. Tudtam, hogy nincs vissza út, törvénytelen házasságom legnagyobb hibáját tervezem elkövetni, amely határozottan életem végéig üldözni fog Zayn Malik képében...

Zayn szemszöge

Türelmetlenül doboltam a karfámon. A többiek megnyugtató, kellemes hangvételű beszélgetése sem tudott lehiggasztani. A bongyor nincs köztünk. Tisztában vagyok vele, hogy hazudott a családját illetően. Nem ment Holmes Chapelbe. Ugyan már, az egész szabadságát jóformán ott töltötte. Tudtam, hogy Draganánál van. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy tudni akarom-e, hogy mit művelnek, vagy bízzak a lányban.

Hirtelen a tegnap este képei villantak be, ahogy Harry és Dragana szorosan egymásba fonódva állnak a falnál és vadul tépik a másik száját...

Kibe is akartam megbízni? Draganaban? Aki gyűlöl engem és a legkevésbé sem vonzódik hozzám? Egy horkantás kíséretében nyomtam be a telefonomon a házra ráállított biztonsági rendszert kezelő alkalmazásra, majd dugtam be a fülhallgatómat, hogy aztán szembesülhessek a fülembe visszhangzó lágy nyögésekkel, apróbb sikításokkal és hördülésekkel...


Na, szerintetek mi lesz a folytatás?:D