13. Mit műveltél?!

Sziasztok!

Kárpótlásul a sok elmaradás miatt, úgy gondoltam, ma hozok egy részt. Nem is vesztegetem sokáig az időt, már csak annyit, hogy:

Jó olvasást!

Lily

-  Te lennél az a híres Dragana?- suttogta lágy, selymes hangján, én pedig egyedül csak pislogni tudtam.
-  I-igen, illetve, engem Dragananak hívnak, de nem tudok róla, hogy híres lennék...- pislogtam rá óvatosan, mire halkan felnevetett.
-  Ne haragudj, hogy csak így rád törtem, csak szerettelek volna megismerni... Tudni szerettem volna, hogy mi van benned, ami bennem nincs? Mi hiányzik belőlem, amit te meg tudsz neki adni? Mit rontottam el?- suttogta maga elé, könnyeitől elhomályosodó tekintettel.- Annyira nagyon szerettem, szeretem őt... Kérlek Dragana, vigyázz rá, nála jobb embert nem kaphatsz...

Kis híján hisztérikus nevetőgörcs tört rám. Erősen kellett küzdenem, hogy ne veszítsem el az önkontrollom és röhögjem képem az előttem álló angyalra hasonlító nőt. Még hogy Zayn, mint a legjobb ember számomra. Persze, ez pedig az év átverése, és most jönnek elő a kamerások, hogy az orrom alá dörgöljék, hogy bedőltem nekik. Ám semmi ilyen nem történt.
Az ajkamba harapva mosolyogtam fel rá, majd bólintottam, hogy tudomásul vettem a tanácsát. Elmosolyodott, és tekintetét a terem másik végében álló személyen pihentette.

-  Tudod, számomra ő jelentette a világot. A mindenem volt, és azt hittem, azt hittem, hogy életünk végéig együtt maradunk... Szinte már láttam magam előtt az esküvőnket, a gyermekeinket, ahogy egymás mellett megöregszünk és még akkor is szerelemmel, szeretettel nézünk egymásra, akárcsak a kapcsolatunk alatt... Aztán minden olyan gyorsan tönkrement, és most úgy érzem, hogy kettészakadt a világ, és engem maga alá temetett. A romokban vagyok, míg ő ragyog, és megtalált téged... Örülök, hogy melletted, benned megtalálta az igaz szerelmet, a lelki társát... Örülök, bár pokolian fáj ez az egész...
-  Nagyon sajnálom...-suttogtam, miközben követtem a tekintetét, ami Zaynt figyelte.
-  Ne tedd. Sokat köszönhetek neki. Megtanított igazán szeretni és szeretettnek lenni. Hálával tartozom iránta. És, remélem, azért az esküvőtökre meghívtok...- próbálta tréfával elütni a szomorú hangulatot. 

Hirtelen mázsás súlyúnak éreztem a gyűrűt az ujjamon. Bűntudatosan pislogtam le a kezemre, és próbáltam elrejteni. Persze, ő rögtön kiszúrta.

-  Uramisten...- kapkodott levegő után és tört ki belőle akaratlanul egy kisebb sikoly.- Az ott... az ott... Uramatyám! Elnézést...

Választ sem várva rohant el mellettem, és tűnt el a vészkijárat hatalmas ajtajai mögött. Nem sokkal később három nő követte őt, én pedig egyedül maradtam, és bambán bámultam magam elé.

-  Hát te még is mi a francot műveltél Perrievel?!- morogta egy rettentően dühös hang a fülembe, majd szorította meg erőteljesen a kezemet.- Ha?! Mi a halált csináltál vele?!
-  Én...Én... Én esküszöm, h-hogy ne-nem tudom!- makogtam össze-vissza, mire a szorítása erősebb lett.
-  Ne hazudj nekem! Egyértelmű, hogy csináltál valamit, másképp nem rohant volna ki sírva a teremből! Mondd meg, mit tettél!- morogta a fülembe durván, mire kis híján elsírtam magam. Éreztem, hogy reszketek a félelemtől, hogy összébb húzom magam.
-  Hagyj békén...- leheltem, mire letaglózva kapta el tőlem a kezeit, és meredt rám egyre elsötétedő pillantásával.
-  Hogy micsoda?- suttogta szinte némán.
-  Azt mondtam, hogy hagyj békén...- válaszoltam hasonló hangnemben, mire hátrébb lépett tőlem, egy hosszas másodpercig a szemembe nézett, majd sarkon fordult, és eltűnt.

Még a történtek gyors folyása következtében kialakult sokkban bámultam Zayn után, mikor egy kar fonódott finoman a derekamra, fordított meg, és vezetett lágyan a parkett felé.

-  Ne aggódj kislány, csak kiereszti a gőzt...- vigyorgott le rám a magas férfi, majd lágyan keringőzni kezdtünk...

12.| A ragyogás kereszttüzében

Sziasztok!

Sajnálom, a rengeteg késést, de nagyon sok dolog összejött mostanában. Mindenképp akartam már részt hozni, mert eléggé elmaradtam velük, csak nem vagyok a toppon... Enyhén szólva fáradt vagyok, úgyhogy előre is elnézést, ha valahol érthetetlen a szöveg. Ígérem, próbálom minél előbb korrigálni. 

Addig is jó olvasást!

Lily

Óráknak tűnő percekig álltunk a vakuk élesen villanó fényeinek kereszttüzében, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy figyelnek ránk és a legapróbb mozdulatainkra egy emberként sikít fel a tömeg. A tény pedig, hogy Zayn kézen fogva vezetett be a vörös szőnyegre, teljesen megőrjítette a jelenlévőket. Mint az éhező sakálok, vicsorogtak ránk, és kiabáltak sértőbbnél sértőbb dolgokat. Ha nem kellett volna egy tökéletesen boldog nőt alakítanom, sírva rohantam volna minél messzebbre. Ilyen lehetőségeim azonban nem voltak, így kénytelen voltam továbbra is mosolyogni, és Zayn minden egyes kedves érintésére és mozdulatára kecsesen és szerelmesen reagálni. Kínoztak a percek, minél előbb szabadulni akartam, el akartam tüntetni a műmosolyt az arcomról. Vissza akartam menni a szobámba, és csak meredni akartam a semmibe.

Megkönnyebbülésemre Zayn bevezetett egy hatalmas csarnokba. Bármerre csak néztem, híres arcokat láttam, melyek a műnevetéstől ragyogtak. Egy pillanat erejéig elgondolkodtam azon, hogy vajon ők tudnak-e még igazán, szívből nevetni, vagy már csak a felszínes, tökéletesre csiszolt sztárnevetésük maradt-e nekik.

Hirtelen körém fonódó karok szorítására lettem figyelmes, mire döbbenten pillantottam fel a velem szemben álló Zaynre, aki kedvesen mosolyogva figyelt. Döbbenetemben szóhoz sem jutottam. Eleve a tény, hogy a férfi, aki alig pár órája megvert és megalázott most kedvesen mosolyog rám, valamint, hogy nem ő fog, és szorít, hanem egy ismeretlen ember. Akinek, momentán ismerős az illata, és a hajkoronája...

Elyse!

A boldogság sikolya tört elő belőlem, amint felismertem, hogy ő az. Karjaimat szorosan köré fontam, és még jobban magamhoz húztam. Mély reszelős lélegzetvétellel próbáltam lenyugtatni magam, hogy véletlenül se sírjam el magam. Elvégre, én még mindig egy darabban vagyok, az egyik főszereplőt alakítom, és kifogástalanul kell viselkednem. Óvatosan toltam el magamtól az egyetlen barátnőmet. Ragyogó barna tekintetét rám emelte, és egy hatalmas vigyort villantott.

- Na mizu, Hamupipőke? Milyen az életed a fekete lovaggal?- nézett rám kíváncsi, komoly szemeivel.
- Annyira elmondhatatlanul örülök, hogy látlak...- suttogtam forró hálával a hangomban. Képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak, az eddig elfojtott érzelmeim gátlások nélkül bugyogtak a felszínre, és fedték fel önmagukat.- Ha megtehettem volna, már rég egy másik országban lennék. Ha nem tartana felügyelet alatt, már a temetésem időpontját tárgyalnátok. Úristen Elyse, annyira rossz ott lenni! Annyira szívesen elmennék onnan... Nem bírom elviselni ezt a nyomást, és terrort, amit gyakorol rám... Úgy érzem, mint aki bármelyik pillanatban képes lenne összeesni, mintha egy fekete lyuk vonzana maga felé.
- Ha nem egy sztároktól és pletykákra éhes firkászok és fotósok között lennénk, úgy, de úgy nekiugranék, hogy csak na! Nagyon sajnálom, Drag... Nem örülök neki, hogy így kell látnom téged. Esküszöm, ha bármit tehetnék azért, hogy neked jobb legyen, már megtettem volna...- húzta el telt alsó ajkát, és simított végig gyengéden a vállamon kezével.
- De nem tudunk mit tenni...- mosolyogtam rá erőltetetten, majd pillantottam a mereven engem bámuló Zaynre. Egy aprót ütött a combjára, mire elnyomtam magamban egy sóhajt, és mellé lépkedve a nyakába kapaszkodtam.

- Na mi a helyzet, kedvesem?- suttogta a nyakam egyik gödröcskéjében, miközben apró puszikkal halmozta el az államtól a kulcscsontomig húzódó bőrfelületet.- Hogy érzed magad a partyn?

- Remekül, szerelmem...- motyogtam a hajába, mire erősebben szorította a derekam.

Egy pillanatra eltolt magától, háttal neki fordított, és az ölébe húzva beszélgetett tovább a velünk szemben álló férfiak sokaságával. Azok csak egy elnéző mosollyal figyeltek minket, mintha valami mély szerelemben lévő pillanatot láttak volna. Ó, pedig még csak a közelében sem járnak az igazságnak.

- Tényleg Malik, és mit szólsz az exed mai megjelenéséhez? Elég csinos kis teremtés, még most is, hogy nem te igazgatod...- vigyorgott szemtelenül az egyik férfi a mellettem állóra. Zayn csak megvonta a vállát, az arcát egy pillanat erejéig a nyakamba fúrta, majd egy halvány csókot lehelt a vállamra.
- Hidd el nekem, hogy az én meseszép Draganamnál szebb nő nincs a Földön!- morogta, majd még közelebb húzott magához.
- Ó, micsoda szórend, és mondat! Tévedek, vagy tényleg Zayn Maliket hallottam az előbb?- lépett mellénk egy göndör hajú, barna bőrű nő. Látszólag vidám, kedves pillantással méregette a fiút, ám ha valaki egy picit jobban odafigyelt rá, észrevette a tekintetében bujkáló haragot és gyűlöletet.- Láttad már Perriet?
- Nem, még nem volt hozzá szerencsém.
- Remélem, nem is lesz!- vigyorgott rá, majd közelebb lépett.- Egy olyan seggfej, mint te, még csak annyit se érdemel, hogy lássa, milyen gyönyörű is ma este...

Döbbenten figyeltem, ahogy sarkon fordul, és mosolyogva elsétál. Éreztem, hogy a mögöttem lévő fiú megrázkódik, majd a nyakamba temeti az arcát, és nevetni kezd. Kezdtem komolyan aggódni a lelke iránt. Vannak egyáltalán érzései?!

50 perccel később

Már vagy a harmadik pohár pezsgőmet ittam, mikor egy lélegzetelállítóan gyönyörű nő elém lépett, kedvesen rám mosolygott, és óvatosan a kezemre rakta az övét.

- Te lennél az a híres Dragana?- suttogta lágy, selymes hangján, én pedig egyedül csak pislogni tudtam.