2014. február 6., csütörtök

A játék

Sziasztok!:)

Na, megérkeztem a játékkal.:D Nem tudom, kinek hogy fog tetszeni, de én ezt találtam ki!:)

Szóval.



A feladat:

Írd meg kommentben/ e-mail címre (kérdd el kommentben) az alábbit:

Ha lenne lehetőséged arra, hogy egy adott pillanatban belecsöppenj a történetbe,
hova, és miért oda akarnál kerülni? Valamint, ha tehetnéd, és beszélhetnél Zaynnel, hogy észhez térítsd,
mit mondanál neki, mit tennél vele?:) 

( Semmilyen nemű fegyvert nem használhatsz, a szereplőket nem bánthatod fizikailag.)

Díjazás:

A legeredetibb, legjobb válaszadó elnyeri a fődíjt, és külön díjazásban részesítem azokat, akik még megérdemlik.:)

Nyeremények:

1. hely: Egy novella, aminek az alapszálát te adod meg, + 2 rész a blogra, és feltehetsz két kérdést a történettel kapcsolatban, amire válaszolni fogok
Külön díj: Ezt még időközben eldöntöm.:)

Határidő:

Legyen jövőhét péntek, azaz február 14-én, Valentin-napkor lezárul a verseny, és még aznap este eredményhirdetés lesz.:)


Amúgy: Rész valószínűleg szombat, vagy vasárnap lesz, még nem tudom, ahogy alakul a beosztásom. Remélem, tetszik a játék alapötlete, és jelentkeztek rá. Kérlek titeket, legyetek egy kicsit aktívabbak, olyan jó lenne, ha egy jó kis közösség kialakulna...

Még valami. Aki szeretné, hogy a Facebookon frissen értesüljön minden kis részletről és egyéb dolgokról a bloggal kapcsolatban, az jelentkezzen bátran itt:



Puszi: 
Lily  

6 megjegyzés:

  1. Szia! Meglepi nálam :) http://bosszuboljeles.blogspot.hu/p/awards.html

    VálaszTörlés
  2. - Ugyan már Zayn. – nevettem fel, miközben beleittam a koktélomba. – Ne nevettess.
    - Nem nevettetlek. – nézett rám halálosan komolyan. Elkerekedett szemekkel néztem fel rá a koktélomból.
    - Mondd, hogy viccelsz. – hangom fojtott volt, és szívből reméltem, hogy csak egy nagyon csúnya játékot játszik velem.
    - Nem. – rázta meg a fejét bűnbánóan.
    - Zayn. – sóhajtottam fel. Letettem a pultra az italomat és teljes testemmel felé fordultam. – Mit is tettél pontosan?
    - Már mondtam. – vont vállat. – Vettem magamnak egy barátnőt. – tekintetemet kerülte.
    - Khm… - köszörültem meg a torkomat. – Nos, és mit tettél ezzel a ’barátnővel’? – kérdeztem félve. Kezei között forgatta üvegpoharát, figyelte, ahogy a fény csillog rajta. Azt hittem már nem is fog válaszolni, amikor újra megszólalt.
    - Megaláztam. Tönkretettem. Összetörtem. – vont vállat, mintha egy kis semmiségről beszélgetnénk. Eltátott ajkakkal bámultam rá.
    - Ne nézz már így rám! – morogta az orra alatt.
    - És most mégis miért jöttél ide? Hozzám? – kérdeztem értetlenül.
    - Nem tudom. – döntötte jobbra a fejét és beleivott italába.
    - Mit szeretnél, mit mondjak? – tártam szét a kezeimet. – Mit akarsz tőlem hallani?
    - Hát… - kezdett bele, de rögtön félbe szakítottam.
    - Ugye nem azt várod tőlem, hogy megdicsérjelek, hogy milyen ügyes voltál? – emeltem feljebb a hangomat. – Vagy azt, hogy elmondjam, mennyire támogatom ezt az ötletedet? Esetleg támogassalak szegény lány további kínzásában?
    - Nem! – szólalt meg hirtelen erélyesebben. – Nem, ezért jöttem. Csak… kicsit ki kell szellőztetnem a fejem. – tárta szét ujjait.
    - Ja, és erre a barbadosi levegő a legalkalmasabb? – röhögtem fel hisztérikusan.
    - Nincs szükségem a kioktatásodra, Rose. – nézett rám mogorván. Szeme nem csillogott, eltűnt belőle minden játékosság. Nem maradt más, csak a komor valóság.
    - Oké. – biccentettem, annak jeléül, hogy felfogtam, amit mondott. – De had mondjak még valamit! – emeltem fel a mutatóujjamat. – Én is láttam a cikkeket, a képeket, a híreket. Láttam, hogyan csillogott a szemed, amikor a megvett lányra néztél. Akkor legalább csillogott. Akkor legalább „éltél”. – mutattam az idézőjeleket. – Elhittem, hogy Perrie után meg tudsz változni. Hogy újra a régi tudsz majd lenni. Mint előtte. Ez a lány jelenthette volna számodra a kiutat. És te még ezt is képes voltál elrontani. Mert te csak saját magadra tudsz, gondolni. – köptem a szavakat. – Tévedtem, amikor azt hittem, hogy te leszel a nagy kivétel. – ráztam meg a kezeimet. – De mintha ez számítana is valamit. – nevettem fel lenézően. – Hisz te vagy Zayn Malik. A híres szupersztár. Akinek senki más nem fontos csak ő maga. Akit nem érdekel semmi és senki, csak neki jó legyen. És ezért képes a végsőkig is elmenni. Ugye? – hajoltam le az arcához. Felnevettem. – És még csak rám sem mersz nézni. – felálltam a székemről. – Tudod, ha lenne egy kis eszed, most nem itt ülnél, - egy barbadosi bárban - hanem a lány mellett lennél és megpróbálnád neki bebizonyítani, hogy mennyire szereted! És ez csak egy jó tanács. – vontam vállat, miközben elővettem egy kis pénzt, és kifizettem a koktélt.
    - Így gondolod? – kapta el a kezemet, de nem nézett rám. Lenéztem a kezére, majd az arcára pillantottam.
    - Igen. – bólintottam. – Így gondolom. – kihúztam a szorításából ujjaimat és elsétáltam, remélve, hogy megértette és felfogta, amit meg akartam vele értetni.


    JÁTÉKRA JELENTKEZEM!!! Cicám, csak hogy tudd, nem azért írtam meg végül a játékra a novellát - az előbbi beszélgetésünk miatt - hanem, mert tudod, hogy amúgy is akartam írni, csak nem volt rá időm, de a beszélgetésünkkel megadtad a kellő löketet, hogy még is csak írjak neked pár sort. : ) REMÉLEM NYEREK!! :DD szeretlek. Ry voltam :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szeretlek Ry.:) tiéd a fődíj!:)♥ bár lecsúsztál a határidőről, de imádlak, és veled kivételt teszek, és fb-n mondd a kívánságod!:D♥♥♥

      Törlés
  3. JAAAA, HOGY CSÜTÖRTÖK ESTE MÁR ELMÚLT???????? XDDDD

    VálaszTörlés