32. Igazak a hírek?

Sziasztok!

Itt lennék, az új résszel, és el kell mondanom, hogy már nincs sok hátra a végéig.:)

Viszont, nem kell kétségbeesni ( már ha bárki megtenné, amit kétlek), ugyanis még jó pár történet lapul a tarsolyomban. :)

Jó olvasást!

Lily

Zayn ragaszkodott ahhoz, hogy egymás kezét fogva szálljunk le a gépről. Szerinte sosem lehet felkészülni az ellene irányuló támadásokra, így jobb, ha megelőzzük azt, amit meg lehet. Be kellett, hogy lássam, igaza volt.

Amint kiléptünk a friss levegőre, helyből vagy ötven vaku villant, és különféle mondatok záporoztak felénk. Zayn kivételesen nem morgott semmi utasítást felém, inkább átkarolta a derekam, és szorosan magához húzva igyekezett átvágni a tömegen. Szerencsénkre, az egyik testőr a segítségünkre sietett, és komótos mozdulatokkal utat tört nekünk.

- Ne aggódj, mindjárt túl leszünk rajta...- suttogta Zayn a fülembe, mire csodálkozva felpillantottam rá.

Mióta érdekli őt, hogy engem mi bánt és zavar? Miért törődik egyáltalán velem? Újra szemügyre vettem az előttünk álló tömeget. Hunyorognom kellett, hogy kivehessem akár egyetlen alak képét is. Zayn észrevette, hogy min ügyködök, így megállította az előttünk haladó férfit, majd felém fordult, egy félmosollyal az ajkán megcsóválta a fejét, majd a kabátja belső zsebéből előhúzott egy fekete napszemüveget, majd szárait a fülem mögé igazította. Mosolya úgy vált szélesebbé, ahogy az értetlenség kiült az arcomra.

- Csak azért, hogy jobban nézelődhess...- kuncogott fel, majd egy gyors csókot nyomott ajkaimra, amitől a riporterek és fotósok kis szerével megőrültek.

Szinte a vér is megfagyott bennem. Mi üthetett belé?! Nemrég azt állította, hogy semmit sem akar tőlem, majd kijelentette, hogy szerelmes belém, és most mindenki előtt úgy viselkedik, mintha élete szerelme lennék. Persze, megértem, hogy a tömeg előtt miért színészkedik, de előttem... Teljesen összezavarodtam. Újonnan.

Egy pillanatra lehunytam a szemeim, majd visszatérve a valóságba, és az egyre agresszívabb fotósokhoz, mindent kizártam a fejemből. Nem akartam újra összetörni és belebonyolódni ebbe az egész bonyolult érthetetlenségbe. Szabad akartam lenni, önmagam életét akartam élni, függetlenül mindenkitől. Uralni akartam a sorsom felett lévő irányítást, a saját döntéseim súlyát akartam a vállamon cipelni.

Újra Zaynre pillantottam. Tudtam, hogy sosem engedné meg, hogy a saját akaratom szerint cselekedjek. Számára örökre csak egy kis játékszer leszek és semmi több. Bármit mondd, vagy tesz, az egy csupán az őt körülvevő, szorosan összekapcsolódó hazugságok közül.

Hirtelen egy fiatal férfi ugrott elénk és szegezte felénk a mikrofonját, amelyen valamelyik hírességekkel foglalkozó csatorna logója díszelgett.

- Zayn, Zayn, igazak a hírek, miszerint Perrie Edwards, a volt menyasszonya valóban gyermeket vár öntől? Na és mit szól ehhez a jelenlegi barátnő? Mit fognak tenni?

Döbbenten meredtem magam elé. Éreztem, hogy a férjem szorítása erősödik a derekam körül, és húz tovább, de képtelen voltam mozdulni. A fiatal riporter ragyogó szemekkel várt a válaszomra, felismerve bennem a teljes sokk állapotát és a sebezhetőség legszembetűnőbb jeleit.

Az a gyönyörű szőke angyal az estélyről gyermeket várna az általam imádott férfitól? Az, aki elől elmenekült az én sebzett, meg nem értett Zaynem tényleg terhes lenne? Akibe egykor szerelmes volt, és az életét adta volna, most megjelent, hogy elszakítsa tőlem?!

A lelki szemeim előtt ők ketten jelentek meg, egymást ölelve, boldogságban úszva, egy apró babaágy előtt.

Észre se vettem, hogy elgyengültem. Az utolsó tiszta kép a reptérről az, hogy Zayn karjaiban fekszem, fejem a vállának dől, míg ő sebes léptekkel, halkan szitkozódva tör utat magának a tömegből...

Kérdem én, ki számított erre?:D