34. Csak egy apróság

Sziasztook!

Itt lennék egy nagyon gyenge, de lényegre törő résszel!:D
Remélem, minden tiszta, és hát... megleptelek titeket!

Jó olvasást!

Lily

Egyedül ültem a hotelszobánkban. Zayn elment, hogy beszéljen a menedzserükkel, és... másokkal, gondolom. Legalábbis, szerettem ebbe a hitbe ringatni magam. Nem mondott semmit, mikor elment. Feljött velem, körbenézett a szobánkban, elhúzta a száját, majd rám meredt. Egy hosszú pillanatig tanulmányozta az arcomat, majd az összekulcsolódott kezünket, végül egy szó nélkül sarkon fordult, és egyedül hagyott. Azóta nem jött vissza. Reménykedtem benne, hogy csak néhány dolgot akar elintézni, és nem ez volt a végső búcsúnk. Elvégre, nem hagyhat itt ennyivel, nem igaz? Nem mehet el egy szó nélkül! Szükségem van rá!

Ideges pillantást vetettem az ajtó felé. A gyomrom összeszorult, majd vetett egy bukfencet. Akárcsak a repülőgépen, most is ész nélkül vetődtem a fürdőszoba felé. Hihetetlen, hogy egy kis idegesség mennyire ki tud készíteni. Erőtlenül rogytam a padlóra, majd töröltem meg verítéktől nedves homlokom. Szükségem volt egy kellemes, mindenemet ellazító zuhanyra. Némán felálltam, és az előtérben hagyott táskám után igyekeztem. Némán kutattam benne néhány gyógyszer után, amelyek csillapíthatták volna háborgó gyomromat. Egy halk sóhaj kíséretében a nappaliba mentem, majd a táska tartalmát az asztalra borítottam.

Volt ott minden. Aprópénz, pénztárca, rágó, zsebkendő, néhány pirula és... és néhány egészségügyi dolog, ami minden nő táskájában megtalálható. Oldalra döntött fejjel vizsgálgattam az apró tárgyat. Az agyam már szinte automatikusan megkezdte a lázas számolgatást.

Túl régen volt már, hogy utoljára használtam volna ezek közül akár egyet is.

Egy pillanatra a vér is megfagyott bennem, aztán furcsa melegség áradt szét bennem. Némán a hasamra meredtem. Vajon mi történhetett? Lehetséges ez egyáltalán?

Homályosan tudatában voltam annak, hogy megragadtam az üres táskám, beledobtam a pénztárcám, majd a vállamra dobva kisétáltam az ajtón és meg sem álltam a legközelebbi gyógyszertárig, s onnan a szobánkig.

Türelmetlenül vártam, hogy végre mindenre fény derüljön, és tisztában legyek a bennem, velünk zajló dolgokkal. Tudni akartam mindenről.

Nem kellett sokat őrlődnöm, a mai modern technika segítségével és a tudomány fejlettségével már a kész teszt előtt toporogtam. Egy óvatos, gyors pillantást vetettem a kijelzőre, majd szorosan lehunytam a szemem. Szinte önkívületben szorítottam a szívemhez az apró ketyerét, míg csúsztattam a kezemet a hasamhoz.

Pozitív.

A rajtam eluralkodó féktelen öröm és boldogság közepette egy halk hang gúnyosan felnevetett.

Csak te lehetsz annyira szerencsétlen, hogy teherbe esel egy olyan férfitól, aki megvet, s még csak nem is szeret, aki épp a volt menyasszonyával enyeleg valahol, aki szintén gyermeket vár tőle. Gratulálok Dragana, ezt jól megcsináltad!

Az örömöm abban a pillanatban szertefoszlott. Nem volt több csupán egy múló emléknél. Szemeimet könnyek lepték el, és akarva, akaratlanul is Zaynra gondoltam. Hiányzott. A karjai közt akartam lenni, meg akartam nyugodni. El akartam neki mondani, hogy terhes vagyok. Meg akartam vele osztani az örömöm.

De tudtam, hogy csak még jobban felidegesíteném és egyáltalán nem úgy reagálna, ahogy szeretném.

Újra a tesztre pillantottam, majd a dobozában mellékelt magyarázatra. Már több, mint három hete terhes vagyok. Uramisten!

Egy futót megszégyenítő gyorsasággal tüntettem el minden nyomot, és rejtettem el őket a táskámba. Az asztalt is megtisztítottam a korábban kiszórt dolgaimtól, majd a kanapéra ülve, némán vártam, s szinte automatikusan a hasamat kezdtem cirógatni. 

Mégis mi lesz most velünk?