19. Ebédmeghívás

Sziasztok!

Ahogy tegnap ígértem, itt is lenne az új rész.
Remélem, tetszeni fog.
Jó olvasást!

Lily

Dragana szemszöge

Vigyorogva feküdtem Harry ölelésében a puha ágyban. Fejem a tetkókkal díszített mellkasán pihent, míg ő egy lusta vigyor kíséretében figyelt és cirógatott hosszú ujjaival a gerincem mentén újra és újra. Hiába próbáltam eltüntetni, egy kicsit komolyabb formát varázsolni magamnak, a mosoly az arcomon letörölhetetlen volt. Minden egyes pillanatban, bárhova néztem, az agyamba képek, érzések és illatok robbantak be a Harryvel töltött órákról. Nyugodtan elmondhatom, hogy életem legjobb együttlétében volt részem. Zaynnel ellentétben, Harry nem erőszakoskodott és élt a saját vágyainak, hanem figyelt rám, és követett engem, a szememből leste ki az el nem mondott kívánságaimat.

Az ölelése szorosabbá vált, ajkait a homlokomra illesztette és egy lágy csókot nyomott rá.

- Nemsokára mennem kell...- suttogta bőrömbe, mire enyhe szomorúság árnyékolta be az örömöm.
- Tudom...
- Na, ne szontyolodj el, kedvesem, ígérem, meg fogjuk oldani ezt a helyzetet is! Nem fogom hagyni, hogy bántson, vagy tudomást szerezzen rólunk, jó?
- Rendben...
- Drag, egy kicsit legyél vidámabb, na, a kedvemért! Mosolyogj! Olyan gyönyörű vagy, mikor mosolyogsz...- tolt el egy kicsit magától, hogy rám villantsa édes, imádni való vigyorát, amiről tudta, hogy képtelen leszek ellenállni. Éreztem, ahogy az ajkaim megrándulnak, és egyre feljebb húzódnak.- Na látod! Esküszöm, sietni fogok vissza hozzád, jó? És ne feledd kicsim, bármi baj van, vagy csak magányos vagy, vagy bármi, hívj és én azonnal repülök vissza hozzád! Vagy megbeszéljük, vagy...
- Nyugodj meg Harry. Nem kell aggódnod, megleszek és ígérem, bármi van, hívni foglak!- mosolyogtam továbbra is, majd hajoltam hozzá közelebb és nyomtam ajkaira egy csókot. Kapva kapott a lehetőségen, ujjaival szinte azonnal a hajamba túrt, míg másik kezével a derekamat szorította.  
- Mit művelsz velem, te lány?- suttogta ajkamba, majd nyomott rá még egy csókot, és húzódott el.- Tényleg mennem kell...

- Menj csak, én megleszek- mosolyodtam el újra, majd figyeltem, ahogy felöltözik, majd még egyszer utoljára hozzám lépett, és egy gyors csókkal elköszönt.

Merengve bámultam magam elé. Tisztában voltam vele, hogy Zaynnel kellett volna, kellene így viselkednünk, ahogy Harryvel tesszük. Tudtam, hogy az lenne a normális, és elfogadott. Eltöprengtem azon is, hogyha Zayn nem így viselkedett volna velem, és másképp állt volna a dologhoz, vajon most hogy alakulna a kapcsolatunk? Hiányozna? Vágynék utána, és számolnám vissza a napokat, mire újra láthatnám?

Megráztam a fejem. Eleve, ha normális kapcsolatra vágyna, a sors sosem sodorta volna mellém. Egy mély lélegzetet véve kaptam fel a köntösöm, majd indultam meg a fürdő felé. Útközben felkaptam a mobilomat is, mely megállás nélkül rezgett, majd a fülemhez tartva fogadtam a bejövő hívást.

- Szia anya, régen beszéltünk...
- Dragana! Milyen dolog az, hogy nekem és az apádnak a médiából kell megtudnunk, hogy észhez tértél és egy világsztárt fogtál ki magadnak?! És miért nem mutattad még be nekünk? Miért nem meséltél róla?!- szidott le a vonal túloldaláról a kemény hangú édesanyám.

- Sajnálom, de olyan gyorsan jött ez az egész, még levegőt is alig volt időm venni... A napokban akartam elmondani.
- Azonnal látni akarjuk! Mikor hozod el hozzánk?- döbbenten emeltem el a készüléket a fülemtől, és meredtem rá. Ugye most viccel. Nem gondolja komolyan, hogy ezt az embert én a családom akár 10 kilométeres közelébe viszem?!
- Öhm, nem tudom anya, gondolom, majd akkor, ha hazajött a turnéról...
- Nem, ezt a választ nem vagyok hajlandó elfogadni. Jövőhét szerda. Ebéd, nálunk. Nincs vita, Dragana, elhozod azt a fiút, és bemutatod a családodnak, ahogy minden normális lány tenné. Megértetted?

- Persze anya...- morogtam a telefonba, majd a szememet forgatva nyomtam ki.

Lelki szemeim előtt megjelent a kép, ahogy Zayn, az én imádott párom a családommal nevet és cseveg, újabb és újabb információkat, lehetőségeket kapva arra, hogy ne csak fizikailag, hanem lelkileg is egyre mélyebb, fájdalmasabb sebeket ejtsen rajtam. Már a gondolattól is a hideg rázott. Nem akartam megtenni, nem akartam hazavinni, de ismertem az anyámat, és tudtam, hogy ha én nem veszem a kezembe az irányítást, és teszem, amit mondd, akkor ő teszi meg helyettem, és hívja fel Zaynt, majd invitálja meg magukhoz. Jobbnak láttam ezt elkerülni, így egy mély, beletörődő sóhajjal a fülemhez emeltem a telefont. Szinte még az első csengésre felvette, mintha a kezében lett volna a telefon.

- Tessék...- morogta mély, dörmögős hangon. Már a hangszínétől összébb húztam magam. Ha felem szemben állt volna, a szememet lehunyva menekültem volna előle. Rettentően dühös volt, de halvány sejtelmem sem volt róla, hogy miért.
- Szia...- suttogtam elhaló hangon. Úristen, mi van akkor, ha valahogy megtudta, hogy Harry itt volt? Mi van, ha rájött, hogy mi történt köztünk?
- Mit akarsz, Dragana?- sziszegte a fogai között.
- Nem akartalak megzavarni, csak azért hívtalak, mert... az anyám hívott, és...és azt szeretné, hogy jövőhét szerdán meglátogatnánk ebédre...- böktem ki végül.
- Nahát, és engem hívtál magaddal?- tisztán csengett a hangjából való megvetés, és megjátszott gúny.
- Ki mást hívtam volna? Rólad hiszik azt, hogy a barátom vagy...
- Ó, hát ebben az esetben alig várom, hogy a kedves szüleiddel is megismerkedjek...- szinte láttam magam előtt, ahogy a csibészes, rosszindulatú félmosoly megjelenik az ajkán, és előtte is lepereg a kép, amitől annyira tartottam.
- Zayn, kérlek...- suttogtam.
- Mégis mire kérsz, Dragana?!- csattant fel a vonal túlvégéről.
- Csak előttük ne, jó?
- Túl van tárgyalva!- köpte, majd egyszerűen kinyomta a telefont.

Mély lélegzet kíséretében ejtettem a szőnyegre a telefont, majd merültem el a meleg vízben. Esélyem sem volt Zayn Malik hatalma mellett.

Mi lenne, ha még ma este hoznék még egy részt, abban az esetben, ha kapok három kommentet?:) Tudom, hogy csúnya dolog, de olyan számomra egy-egy komment, mint másoknak a drog. Tisztára függő leszek tőlük.