21. Bemutatás

Sziasztok!

Ez egy rövid, kis ízelítő rész lesz az elkövetkezendő kettőből. Remélem tetszeni fog, és kellőképp felkelti majd a kíváncsiságotokat!

Jó olvasást!

Lily

Finoman fékezett le a szüleim háza előtt. A GPS testetlen hangja lágyan búgott a háttérben, miközben Zayn felé nyúlt, és egy mozdulattal kikapcsolta. A hirtelen beállt csendben hallani véltem a szívem őrült kalimpálását.

Egész út alatt egy szót sem szólt hozzám, csak ördögien mosolygott. Némasága talán még őrjítőbb volt, mintha megállás nélkül szidott, vagy vert volna. Nem tudtam, hogy mire számítsak tőle.

- Dragana...- fordult felém, mire a szívem hirtelen a torkomba ugrott, teljesen megakadályozva, hogy nyeljek, vagy akár egy mélyebb lélegzetet vegyek.- Hogy is hívják a szüleid? Azt hiszem, elfelejtettem a nevüket...
- Sosem kérdezted a nevüket...- nyögtem ki nehezen forgó nyelvvel.- De a nevük Alice és...

- Leo, igen, már emlékszem rájuk, azért köszi szivi!- kacsintott rám, majd választ nem várva ugrott ki a kocsiból, és sétált át az én oldalamhoz, hogy ajtót nyithasson. Döbbenten meredtem magam elé. Mégis honnan a halálból tudja a nevüket?! Én az életben nem mondtam neki, még csak a családomat sem említettem meg a közelében!

Hatalmas szemekkel pillantottam fel rá, mikor kinyílt az ajtó. Ő csak egy ezerwattos mosollyal ajándékozott meg, majd kisegített, ujjainkat összefonta, majd a ház felé vezetett.

Teljesen összezavarodtam. Hol van az a Zayn, akit felvettem a reptéren?! És honnan tudja a nevüket? Miért viselkedik úgy, mint egy álompasi? Talán ez már a szerepe része? Vagy csupán a megfelelő pillanatra vár, hogy ott és akkor döfje belém a kést, mikor a legkevésbé számítok rá?

- Ugyan már kedvesem, ne legyél ennyire merev, ennyire rossz férjed azért nem vagyok!- vigyorgott le rám, majd határozottan kopogott az ajtón, ami szinte abban a pillanatban feltárult.
- Dragana! Végre ideértetek!- ragyogott fel az anyám arca, majd vont szorosan az ölelésébe.- Te pedig, minden bizonnyal, a lányom jól titkolt barátja vagy. Zayn, ugye?
- Igen, asszonyom! Örülök, hogy megismerhettem!- válaszolt jóformán dorombolva. Anyám reakciójából leszűrhettem, hogy őt már a zsebében tudhatja. Ó, a francba. Jobban csinálja, mint gondoltam volna, hogy fogja.
- Hívj csak nyugodtan Alicenek...- eresztett el anya, majd ölelte át a páromat is.- Gyertek beljebb!- hirtelen elengedte Zaynt, majd elviharzott a ház közepe felé. Zayn pillantása szinte abban a pillanatban megváltozott. 

A szemei sötétebbek, veszélyesebbek lettek. Az aurájából áradó kedvesség fokozatosan eltűnt, végül teljesen megszűnt. Éreztem, hogy fekete szemeivel teljesen megbűvöl, és csapdába csal. Tudtam, hogy menekülnöm kellene, de képtelen voltam rá. Úgy éreztem magam, mint egy kismadár a fenséges kobra fojtó szorításában.

- Gyere ide!- morogta, én pedig ügyetlenül elé botladoztam, szemeimet a földre szegeztem.- Nézz rám, Dragana!- óvatosan rá emeltem a pillantásomat.

Pár pillanat erejéig tanulmányozta az arcom, fekete szemei gondosan végigpásztázták a bőröm minden egyes pólusát, végül meredten az ajkaimra koncentrált.

- Akkor is be fogom bizonyítani neked...- suttogta, majd akárcsak a kobra, egy gyors mozdulattal lecsapott, és ajkai egy lágy csókban egyesültek enyéimmel.

Na, ilyesmi folytatásra számítottatok?:)