34. Csak egy apróság

Sziasztook!

Itt lennék egy nagyon gyenge, de lényegre törő résszel!:D
Remélem, minden tiszta, és hát... megleptelek titeket!

Jó olvasást!

Lily

Egyedül ültem a hotelszobánkban. Zayn elment, hogy beszéljen a menedzserükkel, és... másokkal, gondolom. Legalábbis, szerettem ebbe a hitbe ringatni magam. Nem mondott semmit, mikor elment. Feljött velem, körbenézett a szobánkban, elhúzta a száját, majd rám meredt. Egy hosszú pillanatig tanulmányozta az arcomat, majd az összekulcsolódott kezünket, végül egy szó nélkül sarkon fordult, és egyedül hagyott. Azóta nem jött vissza. Reménykedtem benne, hogy csak néhány dolgot akar elintézni, és nem ez volt a végső búcsúnk. Elvégre, nem hagyhat itt ennyivel, nem igaz? Nem mehet el egy szó nélkül! Szükségem van rá!

Ideges pillantást vetettem az ajtó felé. A gyomrom összeszorult, majd vetett egy bukfencet. Akárcsak a repülőgépen, most is ész nélkül vetődtem a fürdőszoba felé. Hihetetlen, hogy egy kis idegesség mennyire ki tud készíteni. Erőtlenül rogytam a padlóra, majd töröltem meg verítéktől nedves homlokom. Szükségem volt egy kellemes, mindenemet ellazító zuhanyra. Némán felálltam, és az előtérben hagyott táskám után igyekeztem. Némán kutattam benne néhány gyógyszer után, amelyek csillapíthatták volna háborgó gyomromat. Egy halk sóhaj kíséretében a nappaliba mentem, majd a táska tartalmát az asztalra borítottam.

Volt ott minden. Aprópénz, pénztárca, rágó, zsebkendő, néhány pirula és... és néhány egészségügyi dolog, ami minden nő táskájában megtalálható. Oldalra döntött fejjel vizsgálgattam az apró tárgyat. Az agyam már szinte automatikusan megkezdte a lázas számolgatást.

Túl régen volt már, hogy utoljára használtam volna ezek közül akár egyet is.

Egy pillanatra a vér is megfagyott bennem, aztán furcsa melegség áradt szét bennem. Némán a hasamra meredtem. Vajon mi történhetett? Lehetséges ez egyáltalán?

Homályosan tudatában voltam annak, hogy megragadtam az üres táskám, beledobtam a pénztárcám, majd a vállamra dobva kisétáltam az ajtón és meg sem álltam a legközelebbi gyógyszertárig, s onnan a szobánkig.

Türelmetlenül vártam, hogy végre mindenre fény derüljön, és tisztában legyek a bennem, velünk zajló dolgokkal. Tudni akartam mindenről.

Nem kellett sokat őrlődnöm, a mai modern technika segítségével és a tudomány fejlettségével már a kész teszt előtt toporogtam. Egy óvatos, gyors pillantást vetettem a kijelzőre, majd szorosan lehunytam a szemem. Szinte önkívületben szorítottam a szívemhez az apró ketyerét, míg csúsztattam a kezemet a hasamhoz.

Pozitív.

A rajtam eluralkodó féktelen öröm és boldogság közepette egy halk hang gúnyosan felnevetett.

Csak te lehetsz annyira szerencsétlen, hogy teherbe esel egy olyan férfitól, aki megvet, s még csak nem is szeret, aki épp a volt menyasszonyával enyeleg valahol, aki szintén gyermeket vár tőle. Gratulálok Dragana, ezt jól megcsináltad!

Az örömöm abban a pillanatban szertefoszlott. Nem volt több csupán egy múló emléknél. Szemeimet könnyek lepték el, és akarva, akaratlanul is Zaynra gondoltam. Hiányzott. A karjai közt akartam lenni, meg akartam nyugodni. El akartam neki mondani, hogy terhes vagyok. Meg akartam vele osztani az örömöm.

De tudtam, hogy csak még jobban felidegesíteném és egyáltalán nem úgy reagálna, ahogy szeretném.

Újra a tesztre pillantottam, majd a dobozában mellékelt magyarázatra. Már több, mint három hete terhes vagyok. Uramisten!

Egy futót megszégyenítő gyorsasággal tüntettem el minden nyomot, és rejtettem el őket a táskámba. Az asztalt is megtisztítottam a korábban kiszórt dolgaimtól, majd a kanapéra ülve, némán vártam, s szinte automatikusan a hasamat kezdtem cirógatni. 

Mégis mi lesz most velünk?

33. Nyomorult remény

/\

           | |           

 Szavazzatok, jó?

Amúgy, jó olvasást!

Lily

Fokozatosan tértem magamhoz. Először csak az el-elsuhanó város képét láttam magam előtt, majd tompán kivettem a rádió összefolyó, monoton hangját, végül a felém áradó érzelmekből leszűrtem a legerősebbet. Hidegség.

Abban a pillanatban, ahogy tudatosult bennem a világ, mintha az autóban is jó pár fokkal csökkent volna a hőmérséklet. Zayn egy szót sem szólt. Némán bámult maga elé, figyelmen kívül hagyva engem, a rajongókat, a várost. Valami borzasztóan bosszanthatta, ha még azoknak az embereknek is hátat fordít, akiket mindenkinél jobban szeretett, még ha nem is oly módon, ahogy egy normális személy szeret egy másikat. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy min törheti ennyire a fejét... Aztán hirtelen beugrott.

A Baba. Perrie. A repülőtér.. Az pedig, hogy ilyen ideges, igazolta a riporterfiú állítását Perriet illetően. Tényleg terhes.

Hirtelen úgy éreztem, hogy jeges víz csörgedezik az ereimben vér helyett. Egy pillanatra levegő után kaptam, majd újra elnémultam. Zayn felém villanó sötét tekintete elárulta, hogy bár tudatában van az ébrenlétemnek, semmit sem kíván tenni velem. Se jót, se rosszat. Jellegtelen voltam neki, mintha nem is léteznék. Tudtam, hogy úgy érzi, hogy egy nyűg vagyok a nyakán, amiről minél előbb döntenie kell. Akárcsak a volt menyasszonya és a leendő kisbabája sorsáról. Bár sokszor éltem a saját kis naiv világomban, annyira azért ismertem Zaynt, hogy tudjam, mi lesz a döntése. Nem engem fog választani. Ez olyannyira világos volt, mint a csillagok az égen, egy tiszta éjszakán.

Keserűen elmosolyodtam. Vajon mi lesz velem? Élhetem szabadon a kis életem, ahogy egész eddig akartam? A gondolat elszomorított. Miért nem tudok tisztán örülni annak, hogy megszabadulok ettől a zsarnok férfitól? Miért nem hoz tűzbe a tudat, hogy rövid időn belül ez az egész macera nem lesz több, mint egy kellemetlen emlék mélyen eltemetve a szívemben?!

Kis híján felnevettem. Már tudtam a választ a kérdéseimre. Mindez a kétségbeesett remény, a fájdalom és a szomorúság ami a közeli búcsút illetően merült fel bennem, azért van, mert halálosan szerelmes vagyok Zaynbe. Mert tudom, hogy ő a másik felem, és mérhetetlenül fog hiányozni. Az Isten szerelmére, hisz még úgy is hiányzik, hogy közvetlenül mellettem ül! Már csak az elválás gondolatától is rosszul voltam, és habár ez be fog következni, tudtam, hogy Zayn sosem fog felém úgy érezni, mint én felé. Neki örökre Perrie marad az egyedüli és egyetlen. Mást nőt, ha akarna se venne észre rajta kívül.

Hangtalanul egy mély lélegzetet vettem. A kezeim ökölbe szorultak. Nem akartam mindezzel a nyűggel és gonddal foglalkozni. Élni akartam az életem, amellett a férfi mellett, aki számomra a tökéletes, akármennyire brutális, és elviselhetetlen. Élvezni akartam a perceket, egészen addig, amíg lehetőségem nyílt rá, és jogosan mondhattam őket a sajátomnak. Mert ez voltam én. Dragana Protovich, a szánalmasan szerelmes, pénzért vásárolt feleség.

Egy újabb hangtalan mély lélegzet, egy pillanatnyi remegés és félelem után az alsó ajkamba haraptam, majd egy tétova mozdulat kíséretében Zayn keze után nyúltam és összekulcsolva ujjainkat, finoman megszorítottam. Bármennyire erős és független férfi, ebben a pillanatban szüksége volt rám. Épp ezért egy apró mosolyt villantva rá vártam, hogy ez benne is tudatosuljon, és kicsit engedve az állkapcsa szorításán, ellazuljon, ezzel még több nyomorult reményt adva számomra egy szebb, de fájdalmasabb jövő képére...

32. Igazak a hírek?

Sziasztok!

Itt lennék, az új résszel, és el kell mondanom, hogy már nincs sok hátra a végéig.:)

Viszont, nem kell kétségbeesni ( már ha bárki megtenné, amit kétlek), ugyanis még jó pár történet lapul a tarsolyomban. :)

Jó olvasást!

Lily

Zayn ragaszkodott ahhoz, hogy egymás kezét fogva szálljunk le a gépről. Szerinte sosem lehet felkészülni az ellene irányuló támadásokra, így jobb, ha megelőzzük azt, amit meg lehet. Be kellett, hogy lássam, igaza volt.

Amint kiléptünk a friss levegőre, helyből vagy ötven vaku villant, és különféle mondatok záporoztak felénk. Zayn kivételesen nem morgott semmi utasítást felém, inkább átkarolta a derekam, és szorosan magához húzva igyekezett átvágni a tömegen. Szerencsénkre, az egyik testőr a segítségünkre sietett, és komótos mozdulatokkal utat tört nekünk.

- Ne aggódj, mindjárt túl leszünk rajta...- suttogta Zayn a fülembe, mire csodálkozva felpillantottam rá.

Mióta érdekli őt, hogy engem mi bánt és zavar? Miért törődik egyáltalán velem? Újra szemügyre vettem az előttünk álló tömeget. Hunyorognom kellett, hogy kivehessem akár egyetlen alak képét is. Zayn észrevette, hogy min ügyködök, így megállította az előttünk haladó férfit, majd felém fordult, egy félmosollyal az ajkán megcsóválta a fejét, majd a kabátja belső zsebéből előhúzott egy fekete napszemüveget, majd szárait a fülem mögé igazította. Mosolya úgy vált szélesebbé, ahogy az értetlenség kiült az arcomra.

- Csak azért, hogy jobban nézelődhess...- kuncogott fel, majd egy gyors csókot nyomott ajkaimra, amitől a riporterek és fotósok kis szerével megőrültek.

Szinte a vér is megfagyott bennem. Mi üthetett belé?! Nemrég azt állította, hogy semmit sem akar tőlem, majd kijelentette, hogy szerelmes belém, és most mindenki előtt úgy viselkedik, mintha élete szerelme lennék. Persze, megértem, hogy a tömeg előtt miért színészkedik, de előttem... Teljesen összezavarodtam. Újonnan.

Egy pillanatra lehunytam a szemeim, majd visszatérve a valóságba, és az egyre agresszívabb fotósokhoz, mindent kizártam a fejemből. Nem akartam újra összetörni és belebonyolódni ebbe az egész bonyolult érthetetlenségbe. Szabad akartam lenni, önmagam életét akartam élni, függetlenül mindenkitől. Uralni akartam a sorsom felett lévő irányítást, a saját döntéseim súlyát akartam a vállamon cipelni.

Újra Zaynre pillantottam. Tudtam, hogy sosem engedné meg, hogy a saját akaratom szerint cselekedjek. Számára örökre csak egy kis játékszer leszek és semmi több. Bármit mondd, vagy tesz, az egy csupán az őt körülvevő, szorosan összekapcsolódó hazugságok közül.

Hirtelen egy fiatal férfi ugrott elénk és szegezte felénk a mikrofonját, amelyen valamelyik hírességekkel foglalkozó csatorna logója díszelgett.

- Zayn, Zayn, igazak a hírek, miszerint Perrie Edwards, a volt menyasszonya valóban gyermeket vár öntől? Na és mit szól ehhez a jelenlegi barátnő? Mit fognak tenni?

Döbbenten meredtem magam elé. Éreztem, hogy a férjem szorítása erősödik a derekam körül, és húz tovább, de képtelen voltam mozdulni. A fiatal riporter ragyogó szemekkel várt a válaszomra, felismerve bennem a teljes sokk állapotát és a sebezhetőség legszembetűnőbb jeleit.

Az a gyönyörű szőke angyal az estélyről gyermeket várna az általam imádott férfitól? Az, aki elől elmenekült az én sebzett, meg nem értett Zaynem tényleg terhes lenne? Akibe egykor szerelmes volt, és az életét adta volna, most megjelent, hogy elszakítsa tőlem?!

A lelki szemeim előtt ők ketten jelentek meg, egymást ölelve, boldogságban úszva, egy apró babaágy előtt.

Észre se vettem, hogy elgyengültem. Az utolsó tiszta kép a reptérről az, hogy Zayn karjaiban fekszem, fejem a vállának dől, míg ő sebes léptekkel, halkan szitkozódva tör utat magának a tömegből...

Kérdem én, ki számított erre?:D

31. Szenvedély a magasságban

Esküszöm, most már próbálok gyakrabban részeket hozni!

Jó olvasást!

Lily

Miután vagy ezredszerre hajoltam a lefolyócsésze felé, és viszonylag nyugodtnak éreztem a folyamatosan háborgó gyomrom, úgy éreztem, hogy készen állok arra, hogy a mai nap összes megaláztatását, érthetetlen érzelmi szálait, és előreláthatatlan jövőjét mind egy kalap alá vegyem, és visszatérjek a továbbra is feszült és ideges férjemhez.

Tisztában voltam azzal, hogy már közel járunk az úti célunkhoz, s ezt az egyre sűrűbben megjelenő légiutas-kísérőnk is igazolta.

Habár fizikailag viszonylag jobban voltam, lelkiekben nem álltam készen Zayn kiélezett, a szokásosnál is csípősebb és mogorvább hangulatára. Egy mély sóhaj közepette kotortam elő a telefonomat, és csatlakoztattam rá a fülhallgatómat, majd dugtam be őket és adtam át magam a halkan felcsendülő zenének.

Szükségét éreztem, hogy hajammal gondosan elrejtsem a hosszú zsinórt, és egészen a leszállásig lesütött szemmel üldögéljek Zayn mellett. A biztonság kedvéért halkra vettem a hangerőt, hogy ha szólna hozzám, halljam és értsem a mondandóját, de ezt az opciót kizártnak tartottam.

Csendben léptem ki a fürdőből és botlottam egyenesen az egyre feszültebb férjem karjaiba. Csodálkozva emeltem rá a pillantásom, és hagytam, hogy sötétbarna szemei újra ámulatba ejtsenek.

- Dragana...- mormogta fojtott hangon.- Nekem...

Kíváncsian pillantottam rá. Vajon mit szeretne? Ám szavak helyett a cselekedetei mutatták meg, hogy mire is vágyna. Ajkai rég nem látott ismerősként fogadták enyéimet és újították meg kapcsolatukat a lehető legszenvedélyesebb és örömtelibb módon. A térdeim szinte azonnal megadták magukat és rogyva estem volna össze, ha Zayn nem tartott volna olyan szorosan. Éreztem, ahogy kemény, izmos mellkasa az enyémnek feszül, míg hosszú ujjai lágyan a felsőm alá csúsznak és gyengéden cirógatni kezdik a bőrömet.

Az agyam lázas kattogásba kezdett, hogy vajon mégis mi vezethette őt erre a lépésre, ám egy bizonyos fok után és túlzott gondolkodás eredményeképp elkövetett hibáimra emlékezvén, dühösen nyomtam el az egyre gyorsabban feltörő gondolatok áradatát és adtam át magam teljesen az érzésnek és az élvezetnek. Elvégre, miért kéne túl sok mindent a dologba fektetnem, ha egyszer úgy is a felesége vagyok, és az enyémnek tudhatom?

Egészen addig, amíg meg nem un, és ki nem dob!- sikította egy tébolyult hang a fejemben. 

Figyelmen kívül hagytam a kijelentését, és szorosabban simultam Zaynhez, túrtam bele a selymes fekete tincsek közé. Egy halk nyögés hagyta el ajkait, majd száját puhán a nyakamra vezette és ezernyi csókkal borította be. A szívemet egyfajta pulzáló vibrálás, mérhetetlen forróság lepte el, mely egyre csak terjedt az ereimben és megállíthatatlanul öntötte el az egész testemet.

- Kérem, Mr és Mrs Malik, legyenek szívesek helyet foglalni, és bekapcsolni az övüket, ugyanis pillanatokon belül megkezdjük a leszállást...- krákogta mélységes zavarban a fiatal lány, majd gyorsan el is tűnt a fülkéből.

Zayn egy hatalmas vigyorral az arcán kapott karjaiba és vitt egészen az egyik kényelmes fotelhez, ült le, és tartott továbbra is az ölében. Egy jól irányzott mozdulattal elég tágra állította az öv méretét, hogy mindketten elférjünk benne, majd az államat maga felé fordítva csapott le újra ajkaimra. Némán remegve a kéjtől pislantottam fel rá, mikor fogai közé szívva alsó ajkamat lassan ingerelt. Tüzes, szinte fekete pillantása magába szippantott, teljesen elbűvölt, lehetetlenné téve, hogy rajta kívül bármi másra figyeljek.

- Tudod, ez a húsz perc, amíg leszállunk, rengeteg mindenre jó és elég és be kell, hogy valljam, még sosem csináltam fent, a magasban, de úgy érzem, itt az idő, hogy változtassunk ezen. Gyerünk, kicsim, fordulj szépen felém...- suttogta mély, rekedtes hangon, aminek én boldogan tettem eleget.

Ajkaink szinte azon pillanatban összeforrtak és nem is igazán engedték el egymást egy két forró sóhajt, mélyről feltörő nyögést leszámítva. Éreztem, hogy mennyire kíván, és hogy a végletekig fokoztuk a hangulatot, így egy határozott mozdulattal lerántottam a nadrágja cipzárját, és egyazon időben, mikor eggyé váltunk, fejét a melleim közötti völgybe szorítottam. Jól eső nyögés szakadt ki ajkaim közül ugyanabban a pillanatban, mikor az ő ajkait egy teljesen más mondat, szó hagyta el. Megmerevedtem ültemben. Lehetetlennek tartottam, hogy ezt valóban kimondta volna...

30. Kettős vihar

Sziasztok!

Elnézést a hosszú kimaradásért, április 12-ig még lesz is ilyen, nagyon sajnálom, de rettenetesen kevés időm van.

Jó olvasást!

Szinte tudatában sem voltam mozdulataimnak, csupán arra eszméltem fel, hogy az ölében ülök, ajkam lázasan tapad az övére, ujjaim vadul szántják és szorítják selymes fekete hajának tincseit, míg a testünk szorosan a másikéhoz préselődik. Egy teljes másodpercig lefagyva ült alattam, aztán...

Megfeszült érintésem alatt, és zavartan eltolt magától. Egy pillanatig döbbenten meredt rám, majd tapintatosan arrébb rakott az öléből.

- Dragana...- köszörülte meg a torkát, és legalább annyi jóindulat volt benne, hogy zavartnak tűnjön.- Ha szerelemre, meg rózsaszín ködre vágynék, visszamennék Perriehez. Nem véletlenül hagytam el, és nem véletlenül vettelek meg. Nincs szükségem és nem is vágyom a szerelemre. Te sosem leszel számomra több, mint egy ember, aki ott van, ha kell. Sosem fogok érzelmileg kötődni hozzád, és ezt el kell fogadnod. Sajnálom, ha félreértelmeztél valamit- rázta meg a fejét, majd rám pillantott- de ez nem egy tündérmese. Nem vagyok, és soha nem is leszek beléd szerelmes. Sajnálom.

Elakadt lélegzettel ültem a helyemen, és vártam, hogy megnyíljon alattam a föld. Nem is tudtam hirtelenjében eldönteni, hogy a megalázottság, vagy az elhatalmasodó fájdalom-e a nagyobb. A kínos csend egyre jobban nőtt köztünk, míg Zayn megszánt, felállt és magamra hagyott. Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, amíg csak a felhők alattam elnyúló végtelenségébe bámultam.

Nem értettem ezt a férfit. Egyszer teljesen az ellentettje a hideg és hűvös Zaynnek, és olyan, mintha sokkal több lenne a kapcsolatunkban, mint ami valójában van, míg másszor így és ehhez hasonlóan viselkedik. Teljesen kétértelmű jeleket küld. Képtelen vagyok kiigazodni rajta.

Zavartan megráztam a fejem, és felhúztam a térdeim, hogy minimális biztonságérzetet adjak darabjaira cincált szívemnek. Nem sírtam, mert nem láttam értelmét. Nem sírtam, mert nem akartam kimutatni, hogy mennyire fáj. Nem sírtam, mert tudtam, hogy ennél már csak jobb lehet, és hogy a sorsom túlnyomó részt a saját kezemben van, és én befolyásolom a folytatását.

Ajkaimon halvány mosollyal bámultam tovább a fellegeket, majd élveztem, ahogy a magasság és a kimerültség könnyű álmot hoznak.

Egy hangos csattanásra ébredtem. Ijedtemben összerezzentem, és szorosabban fogtam a térdeimet.

-Perrie, az Isten szerelmére, megmondtam, hogy ne hívj többet! Köztünk már vége van! Én Draganat szeretem, és semmit sem akarok megbeszélni veled. Érted?! -mérgesen dörmögött a telefonba, a tekintetével ölni tudott volna.- Nem érdekel, mennyire fontos, amit mondani akarsz! Üzend meg a menedzserünknek, aztán majd tudomásul veszem. Szia!

Döbbenten figyeltem a dühtől vibráló Zaynt. A gyomrom az egész napos nyomástól, az érzelmi viharoktól, valamint a mostani Zayntől kellemetlenül összefacsarodott. Még épp idejében ugrottam fel, és futottam ki a mosdóból, hogy azt a kevés reggelit, amit sikerült letuszkolnom a torkomon, a kagyló felé hajolva kiadjam magamból...

29. Fájdalmas pillanatok

Sziasztok!

Meghoztam az új részt! 

Jó olvasást!

Lily

Az örökkévalóságig ültünk egymással szemben, és vártunk a másik reakciójára. Zayn döbbenten, elakadt lélegzettel meredt rám, míg én megfeszülve ültem, és figyeltem a legapróbb mozdulatára is. Egy idő után elfordította a fejét, tekintete szigorúan, üresen meredt a repülőtér egyre gyorsuló alakjára. Nem tudtam, hogy szóljak-e, kérdezzek-e bármit is, könyörögjek a válaszáért, vagy csak várjak csendben, hogy önmagától megnyíljon. Ám nem történt semmi.

Zayn egy darabig a távolodó földet, a fentről nyújtott lélegzetelállító látványt figyelte, majd a minket kísérő fiatal lányt magához intve rendelt egy üveg pezsgőt. A lány halványan elmosolyodott, és rövid időn belül visszatért kezében egy kitűnő évjáratú darabbal. Látványos mozdulatok kíséretében kinyitotta, majd az elénk helyezett poharakba töltött egy keveset, az üveget pedig a kisasztalra rakta. Zayn habozás nélkül nyúlt az ital után, majd hajtotta le az utolsó cseppig. Mire kettőt pisloghattam volna, már a harmadik poharánál tartott.

Elkeseredtem. Azt hittem, hogy a közösen töltött idő, a csókjai, a szenvedélyes, olykor romantikus mondatai, tettei, szavai talán egy kicsit is megváltoztatták. Hittem abban, hogy számomra is van egy herceg, és habár szokatlan módján talált rám, ő lehet az a különleges személy, akivel életem végéig megoszthatom a titkaim, a szívem másik felét. Úgy látszik, az érzéseim ismét tévútra csaltak, és a bolondját járatták velem. Zayn közel sem volt az a herceg típus, mint amilyen az álmaimban szerepelt. Sőt, egyenesen az ellentettje volt, de én képes voltam a legrosszabb formájában is észrevenni a lelkében lakozó jóságot. Nehéz volt megtennem és elfogadnom a velem tett sérelmeit, de mivel ez a szerelem egyik vele járó csodája, gond nélkül képes voltam a megbocsátásra. Tisztában voltam a szavaim felé intézett súlyával, de képtelen voltam tovább magamban tartani. Muszáj volt megtennem, elmondanom, hogy mennyire nagyon szeretem őt.

A reakciója, illetve annak hiánya viszont megfertőzte a bennem lévő erőt, az akaratot és a hitet a közös jövőnkkel kapcsolatban. A szívem kis híján millió darabjára szakadt, és én nem tudtam tenni ellene. Az egyedüli személy, aki meggyógyíthatott volna szinte észre sem vett, ami tovább mélyítette a csalódottságom és fájdalmam. Csupán az ölelésére lett volna szükségem, és a világom újra teljes fényében ragyogott volna fel.

 - Ma kis híján elkaptam a csinos kis barátnőd, akit Lou elhalászott előlem...- jegyezte meg továbbra is az alattunk lévő tájra koncentrálva. Szavai újabb és újabb késdöfések voltak darabjaira szakadt szívemnek. - Meg kell, hogy valljam, a jegyesség csak még szebbé teszi, és még mindig rettenetesen dühös vagyok Louisra, amiért elvitte előlem...

Úgy érzetem, hogy ott menten összeesek és ezer halált halok. Erőnek erejével fojtottam vissza kitörni készülő könnyeim. Nem akartam, hogy sírni lásson. Az ökölbe szorított kezeimre irányítottam a figyelmet, és próbáltam elterelni a gondolataim menetét egy kellemesebb irányba.

- Azonban, a mai nap után megbizonyosodott, hogy eléggé idegesítő számomra, úgyhogy be kell, hogy valljam, örülök annak, hogy téged kaptalak a feleségemnek, Dragana...- rá emeltem a pillantásom, mire tekintetem találkozott az ő csokoládébarna szemeivel. Az eddig elfojtott könnyeim, az egyre hatalmasodó gombóc a torkomban, mind apró kis semmiségeknek tűntek a forrósággal szemben, amik abban a pillanatban elárasztottak, ahogy a tekintetünk összekapcsolódott.

Szinte tudatában sem voltam mozdulataimnak, csupán arra eszméltem fel, hogy az ölében ülök, ajkam lázasan tapad az övére, ujjaim vadul szántják és szorítják selymes fekete hajának tincseit, míg a testünk szorosan a másikéhoz préselődik. Egy teljes másodpercig lefagyva ült alattam, aztán...

28. Vallomás

Sziasztok!

Itt is lennék a résszel. Annyit róla, hogy én magam sem tudom, mit írtam bele. Teljesen kikapcsoltam az írása alatt. Azért, remélem valamennyire érthető, és nem olyan zavaros, mint amilyennek érzem.

Jó olvasást!

Lily

Egy idő után már nem is figyeltem a mellettünk elsuhanó tájra. Úgy éreztem magam, mintha minden gondolatomat, aggodalmamat, félelmemet kiszivattyúzták volna belőlem. Egy újfajta üresség töltött ki, melynek se elejét se végét nem láttam. Nem tudtam, mióta uralkodott így el felettem, és az igazat megvallva nem is nagyon foglalkoztatott. Talán, még hálás is voltam a mérhetetlen nyugalomért.

Már nem féltem semmitől. Se Zayntől, sem a jövőmtől, a múltamtól pedig a legkevésbé.

Egykedvűen figyeltem a levegőben szállingózó porszemeket és hallgattam Zayn folyamatosan változó légzését. Hol zaklatottan, hol idegesen, dühösen, hol pedig alig hallhatóan vette a levegőt. Meglepődtem azon, hogy a leghalványabb jelét nem érzem az aggodalomra iránta. Habár, az új énem a legkevésbé sem volt szimpatikus, képtelen lettem volna bármit is tenni, hogy változtassak rajta. Jól éreztem magam, elszigetelten minden problémától.

Továbbra is üveges szemekkel konstatáltam, hogy egy kifutópályán álltunk meg. Egy hosszúkás, modern magángép várakozott nem is olyan messze tőlünk.

Zayn némán kiszállt, kivett a hátsó ülésről pár csomagot, a vállára dobta őket, majd megkerülve az autót, engem is kisegített, és a kezemet fogva vezetett a gép felé.

A némaság, ami az út alatt kialakult kettőnk között, mintha az egész világra vonatkozott volna. A repülőtér önmagát meghazudtoló módon, szokatlanul csendes volt, még a közvetlen környezetünk is követte példáját. Enyhén félrebiccentett fejjel konstatáltam magamban a dolgot, majd követtem a lépcsőn az állítólagos férjem.

A gép belsejét egyértelműen a luxus jellemezte. Egymással szemben elhelyezett bézs bőrfotelek, közvetlen az ablakok mellett, az apró, sötét fából faragott asztalok, melyek az ülőalkalmatosságok közé voltak építve, valamint az egész teret uraló lágy, puha elefántcsont színű padlószőnyeg, melyre még csak rálépni is egy álom lehetett.

Zayn halkan morgott valamit a pilótafülke mellett elhaladva, majd az egyik székhez vezetett, és ült le velem szemben. Pár percig néztem, ahogy tettetett nyugalommal kibámul az ablakon, majd lassan követtem tekintettemmel figyelmének középpontját. A néma csend, mely továbbra is uralt minket, egyre zavaróbbá vált. Legalábbis, engem szinte teljesen összezavart. Lopva Zaynre pillantottam, hogy lássam, ő hogy viseli, és meglepődve tapasztaltam, hogy ő is pont engem néz. Tekintete sötét volt, szinte már nem e világi. Szép ajkának vonala most elhalványodott, egy vonallá szűkült össze, amint állkapcsát erősebben szorította. Alig bírtam megállni, hogy legyűrjem a feltörni készülő mosolyomat. Fogalmam sem volt, hogy miért akartam annyira vigyorogni, talán csak Zayn nevetséges viselkedése és makacs hallgatása késztetett rá.

Minden egyes pillanattal, melyet egymás szemében való kutakodással töltöttünk, úgy mélyült körülöttünk a légkör, zárult be a világ és szűkült le kettőnkre. Figyeltem, ahogy a velem szemben ülő férfi szeme szinte már lehetetlenül feketére vált, és az arca egyre jobban megnyílik számomra. Csodával határosnak tartottam, hogy ennyire nyíltnak láthatom őt. Sosem viselkedett a közelemben ennyire emberien, sebezhetően.

- Dragana...- suttogta, mire hangja egy hatalmas, ólomnehézségű csomót eredményezett a torkomban. A gyomrom görcsösen megrándult, én pedig tehetetlenül tűrtem. Úgy éreztem, hogy egyedül csakis ő lenne képes arra, hogy a puszta beszédétől kiváltott reakciókat csillapítsa, vagy épp fokozza. - Kérlek...
- Mire?- leheltem alig érthetően.
- Ne csináld...- hunyta le szemeit, majd emelte meg karját, és masszírozta meg finoman az orrnyergét.- Nem bírom elviselni, ha valaki ilyen hideg, és távoli a jelenlétemben.

Nem tudtam mást tenni, csak gunyorosan elvigyorodni a helyzet iróniáján.

- Most azonnal fejezd ezt be!- csattant fel idegesen, mire szinte automatikusan megfeszültem.
- Mit is?- kérdeztem vissza némi megjátszott ártatlansággal a hangomban.
- Tudod te pontosan! Hagyd abba ezt a nem törődöm stílust! Baromira nem áll jól! Mit gondolsz, azért cserébe, hogy magammal viszlek a turnéra, ezt a stílust várom?!
- Miért, mit gondoltál, majd örömömben ugrálni fogok? Netán könnyes szemekkel rebegjek hálát, amiért tönkretetted az életem?! Ugyanmár Zayn, nőj fel! Ha te nem vagy, nem rettegnék minden egyes lépésemtől, nem kattognék azon, hogy mit szabad és mit nem. Nem visszhangozna a fejemben megannyi gyűlölettől fűtött mondat, melyek csak rám irányulnak, és a halálomat taglalják, nem aggódnék a családomért, önmagamért, nem kellene megállás nélkül a te hangulatodat elemeznem, töprengenem azon, hogy mit miért teszel és folyamatosan kibúvókat, mentségeket keresnem a tetteidért, szavaidért! Ha nem lennél, most nem őrlődnék, és nem szeretnék senkit Carán kívül! Ha te nem vagy,- emeltem fel könnyektől elhomályosodó tekintetem és fúrtam a döbbent barna szempárba- ha te nem vagy, most nem lennék halálosan szerelmes beléd...

Ugye, nem volt túlságosan zavaros?