2.| Üdv a pokolban!

Izgatottan simítottam végig a fekete, combközépig érő ruhámon, túrtam bele enyhén göndör, mell alá érő aranybarna hajkoronámba. A tincsek engedékenyen hullottak előrébb, majd estek vissza az eredeti helyükre. Imádtam, ha a hajammal babráltak, és az érzés most sem maradt el. Enyhén telt, mályvarózsaszínre festett ajkaim közül egy jóleső mormogás tört ki, majd halt el a szoba csendjében. Alaposabban szemügyre vettem az arcomat. Hosszúkás, finom vonású vonásaim voltak, kobaltkék szemeim szinte világítottak. Hosszú, feketére festett szempilláim sűrűn keretezték pillantásomat. Elégedett voltam a külsőmmel. Hosszú idő után először úgy éreztem, hogy vonzó vagyok. Egy boldog mosollyal az arcomon kaptam fel a kis retikülömet, majd bújtam bele a magassarkú Louboutin cipőmbe. Utolsó lépésként fújtam egy keveset magamra a kedvenc parfümömből, majd késznek nyilvánítottam magam. Egy végső pillantást vetettem a tükörre, majd dobtam egy puszit felé, végül lesiettem az emeletről. A taximnak pár percen belül meg kellett volna érkeznie, így lassan az ajtóhoz mentem. Amint bezártam a kiskaput, a kocsi már ott is volt. Gyorsan bepattantam, bemondtam az adott címet, és tűkön ülve vártam, hogy újra láthassam Őt...

Az elit klub magas belterében vadul lüktetett a zene. Az emberek különféle ritmusban vonaglottak az adott számra, miközben a fények ide-oda cikáztak a teremben. Hangosan felnevettem az elhangzott viccen, ám ahogy a többiek hangját, az enyémet is ugyanúgy elnyomta a hangfalakból dübörgő basszus. Hirtelen egy gyengéd szorítást éreztem a karomon, mire oldalra kaptam a pillantásom, és a világ legkékebb szempárjával néztem farkasszemet.

-Gyere, menjünk táncolni!- mosolygott rám, én pedig mindenféle nógatás nélkül álltam fel, és követtem őt a tömegbe. Nem kellett szégyenlősködnöm, az a pár koktél, és rövid ital megtették a kellő hatást ahhoz, hogy ellazuljak.

Lágyan ringatóztam a tömegben, nem dobáltam magam úgy, ahogy a hozzám hasonló lányok tették. Élveztem a zenét, és nevetve adtam át magam neki. Talán épp ez keltette fel azoknak a férfiaknak a figyelmét, akik csatlakoztak hozzánk. Barátnőmmel együtt csak mosolyogva fogadtuk a közeledésüket, és táncoltunk tovább. Később már csak a poharak számára, a hatalmas nevetésekre, majd az előttünk megálló hatalmas fekete limuzinra emlékszem.

-Ugyan már Drag, ne kéresd magad, gyere, menjünk haza!- nevetett fel Cara, majd rántott egyet a kezemen, így beestem a kellemesen meleg bőr ülésekre. A férfiak velünk szemben mosolyogva figyeltek minket, majd intettek a sofőrnek, hogy indulhatunk. Enyhén baljós érzés fogott el.

Tudtam, hogy Cara imádja az extrém helyzeteket, és hogy nagyon bevállalós lány, de szerintem ezt most tényleg nem kellett volna. Elvégre, még csak a nevüket sem tudjuk. A rideg valóság szinte percek alatt kitisztította a fejemet az alkohol mámorától. Zavartan néztem körül, és szorítottam meg a mellettem ülő, halkan nevetgélő lány kezét.

-Nyugodj meg, drága, nem lesz semmi baj!- nevetett fel, majd nyomott egy önfeledt csókot a szám sarkába.

-Cara, megérkeztünk!- rándult mosolyszerű grimaszba az egyik férfi arca.- Jó éjt, és ne aggódj, a barátnőd a legnagyobb biztonságban lesz velünk!- a szeme furán felcsillant az utolsó pár szóra, amitől megrémültem.

-Nem kell fáradozni a hazavitellel, el leszek én itt is!- mosolyogtam rájuk, majd követtem volna a barátnőm, mire a férfi megragadta a kezem, és a kocsiban tartott.

-Leülsz!- morogta gyilkos tekintettel, mire a vér is megfagyott az ereimben. Ajkaim kiszáradtak, az agyam leblokkolt, és fogalmam sem volt arról, hogy mit kezdhetnék az adott helyzettel.

Már csak a csukódó ajtó hangjára, és a folyamatosan gyorsuló autó motorjának zümmögésére figyeltem fel. A velem szemben ülő két férfi láthatóan ellazultak, és egymásra vigyorogva dőltek hátra, majd matattak a zsebükben, valamit vadul keresve.

- Hát akkor kedvesem, üdv a poklok poklában...- vigyorgott rám gonoszkásan az egyikük, majd fürgén előrehajolt, és az orrom alá nyomott egy erős illatú szerrel átitatott zsebkendőt. Nem kellett sokat várnia ahhoz, hogy a látásom elhomályosodjon, majd a világ teljes sötétségbe boruljon előttem...