6.| Gyilkos vágy

+18!

A fiú akaratos ajkai teljesen letaglóztak. Döbbenten meredtem magam elé, miközben automatikusan kaptam levegő után. Az egyre jobban nekem nyomódó, forró testtől szinte alig jutottam oxigénhez. Vad volt, és heves. Egyáltalán nem figyelt rám, csak az önnön örömére, és idegességének levezetésére fókuszált.

Ujjai erőszakosan siklottak fel a combomon, majd markoltak bele, emelték meg, és fonták a csípője köré. Ellenkezni akartam, leállítani, és elfutni, de képtelen voltam szabadulni. Túlságosan is erősen fogott.

Ajkai elszakadtak az enyéimtől, csípőjével a falnak lökött, és úgy támasztott tovább minket, mialatt kezei könnyedén tépkedték le rólam a ruhát. Feje lejjebb csúszott a nyakam oldalára, ahol vadul szívni kezdte a bőröm. Tehetetlenül felnyögtem ahogy a fájdalom belenyilallt, mire éreztem ahogy ajkai egy elégedett mosolyra húzódnak.

Feszülten próbáltam ellökni magamtól. Mindig is utáltam, ha valaki a nyakam szívja, és ez most sem volt kivétel.

-Engedj el!- csattantam fel, mire a nyakamba nevetett, és lassan elhúzódott.

-Ne is álmodozz róla! A mai naptól kezdve, te azt teszed, amit mondok, akarok, és parancsolok! Felfogtad? Nincs többé olyan, hogy kívánság, óhaj, és egyebek. Te már nem létezel, mint szabad ember...- suttogta, miközben az arcáról a nyers élvezet tükröződött. Szemei szinte feketén ragyogtak a vágytól és a gonoszságtól. - Most pedig felviszlek a szobádba, és keményen megduglak...De te hívd csak nyugodtan nászéjszakának!- nevetett fel kegyetlenül, majd lerakott a földre, megragadta a kezemet, és vadul átrángatott a házon.

Nem teketóriázott sokat. Gyorsan behúzott egy sötét szobába, majd a helyiség közepén elhelyezkedő, hatalmas ágyra lökött. Időm sem volt menekülni, már rajtam volt, kezeimet pedig a fejem felé szorította. Éreztem magamon a forró leheletét, amitől görcsbe rándult a gyomrom, és szabadulni akartam. Idegesen kezdtem rángatni a kezem, ám őt nem zavarta, sőt egyenesen játéknak vette. Egy félmosollyal az arcán vette át egy kezébe a csuklóimat, míg másikkal ráérősen szétfeszítette a lábaimat, és közéjük feküdt. Az ujjai ráérősen siklottak végig combjaimon, majd akadtak bele a rám erőszakolt fehér csipke alsónemű vékony pántjába.

-Remélem, nem bánod, ha ettől megszabadulok... Vehetsz még sok ehhez hasonló, gyönyörű darabot.- azzal választ sem várva letépte, mire az anyag megadóan reccsent, és leesett rólam.- Á, és még a szakadás közben is tökéletesen fest!

Undorodva néztem rá, miközben végigsimított a felszabadult felületen, majd mikor a nadrágja felé nyúlt, még kétségbeesettebben próbáltam kijutni a marka erős fogságából. Vadul vergődtem, hogy valami kiutat találjak, próbáltam a lábaimat összébb zárni, ám minden hiába volt. Egy hatalmas vigyorral az arcán figyelte, ahogy a testem összerándul, mihelyst belém nyomakodott. Szenvedve emeltem rá a tekintetem, és figyeltem, ahogy az arca átalakul, megváltozik. Eltűnt róla a gonoszkás mosoly, helyét a vágy félreismerhetetlen vonásai vették át. Már nem törődött a maga kis mocskos játékával. Keményen törekedett egyre magasabbra, lökött egyre durvábban, s minél több fájdalmat okozott nekem, úgy tolta magát egyre-egyre feljebb. Mire észbe kaphattam volna, már rám borulva lihegett és az orgazmusa utóhatását élvezte.

A fájdalom teljesen letaglózott. Soha az életben nem fájt ennyire semmi. Nyomorultul éreztem magam. Sosem így képzeltem el a nagy első alkalmat. Gyengédségről és szerelemről álmodoztam. Ez pedig az ellentéte volt.

Az arcomra fájdalmas grimasz ült ki, ahogy kihúzódott belőlem és felállt. Egy gyors pillantást vetett rám, majd undorodva elhúzta a száját, és hátrébb lépett.

-Nem is értem, hogy Harry hogy tudott rábeszélni erre a szarra... Ennél bármelyik rajongóm jobb lett volna... Sőt, akár egy gumi nő is...- morogta félhangosan, majd még egy utolsó lenéző pillantást vetett rám, és kiviharzott a szobából.

Amint becsukódott mögötte az ajtó, térdeimet a mellkasom elé húztam, összegömbölyödtem, és némán meredtem a távolba, miközben a könnyeim lassan előtörtek a mélyre elásott fészkükből. Sosem akartam ehhez hasonlót átélni. Sosem akartam, hogy megerőszakoljanak...