Mindenki minket nézett. Egyesek döbbenten, rémülten, míg az üzlet felé hajlók dühösen. Tudtam, hogy úgy álltak hozzá a dologhoz, hogy vagy ő vesz meg, és neveli belém a rendet, vagy pedig ők tanítják meg, hogy mik is errefelé a szokások. Hiába kerestem magamban a megszeppentséget, félelmet a rám váróktól, csak a forrón pulzáló véremre, a dühöm enyhülésére és az elégedettségre tudtam gondolni. A jövőre, és az elkövetkezendő szenvedésre semmiképp.
Az előttem álló férfi döbbenten az arcához kapott, lassan végigsimított az ütésemtől bizsergő területen, majd meglepetten elvigyorodott.
- Ez már tetszik... Nem olyan szende szűz vagy, mint ahogy hittem. Egész kis tüzes lány vagy... És kifejezetten beindít a szemedben lévő gyűlölet. Azt hiszem, gyönyörű kapcsolat lesz a miénk!- villant meg gonoszul a szeme, majd megragadta a kezem, és közelebb rántott.- De ha még egyszer kezet mersz rám emelni, vagy egyáltalán megfontolod, hogy ellenszegülsz...- szinte már a fülembe suttogta a szavakat.- Meg... foglak...ölni...
Elengedett, majd a férfiak felé fordult, és bólintott egyet. Azok szinte ragyogó arccal invitálták közelebb, hogy megbeszélhessék az üzlet hátralevő részét. Elysere pillantottam, aki mellettem állt nem sokkal, és aggódó tekintettel figyelt. Biztos voltam benne, hogy hallotta, amit Zayn mondott. Egy nagyot nyeltem. A félelem lassan csordogált az ereimben, jeges dermedtséget hagyva maga után. Most már nincs vissza út. Elvesztettem minden lehetőségemet a szabadságtól. Nekem már csak egy örök emlék, remény marad, hogy egy nap a saját fejem után menjek, mentem.
- Szóval, akkor Mr. Malik, köszönjük a vásárlást, élvezze az újdonsült feleségével az életet! A legjobbakat kívánjuk! És most, egy esküvői kép, majd pedig már mehetnek is. A barátjaikat ha kérhetjük, jöjjenek velünk.
Egy apróbb terembe vezettek minket, és mire észbe kaptam, már villant is a vaku. Nem voltam tudatában a velem történteknek. Nem tudtam felfogni, hogy vége az életemnek. Abban a pillanatban, bármit megadtam volna a halálért. Sőt, még boldogan is vettem volna, hogyha megkönyörül rajtam, és elragad az élőktől.
De sajnos nem így történt. Némán tűrtem, ahogy Zayn kivezet az épületből, és egy hatalmas autóba ültet. Velünk szemben Elyse és Lou szorosan egymás mellett ülve sutyorogtak, míg a göndör hajú fiú mellettem foglalt helyet.
- Ne aggódj, nem lesz ez annyira rossz, mint hinnéd...- villantott rám egy féloldalas mosolyt, miközben kezét a térdemre fektette.
- Harry, azt hiszem, épp most taperolod a saját tulajdonomat...- röhögött fel Zayn, mire Harry is csatlakozott hozzá, ám a kezét elvette. Helyette az új férjem vette át a helyét.- Lou, te aztán nagyon bekaptad, holott még csak most ismerted meg...- röhögött fel újra a kreolbőrű srác.
- Ez nem igaz Zayn...- kuncogott fel a kék szemű, kedves mosolyú fiú.- Elyset már gyermekkorom óta ismerem. Kicsinek jóban voltunk, aztán valamiért eltávolodtunk egymástól, aztán nemrégiben összefutottunk egy partin, ahol nagyon, nagyon jól éreztük magunkat, majd másnap este is találkoztunk... Aznap este rabolták el, én pedig elhatároztam, hogy kiszabadítom. És most lett egy gyönyörű feleségem!- mosolyodott el elégedetten, mire barátnőm arcán halvány pír jelent meg.
- Fúj de undorítóan nyálas egy történet ez!- horkantott fel Zayn- Nekem Perrie után egy életre elegem lett minden rózsaszín giccsből. Se szerelem, se gyűrű, se romantika, se semmi. Épp ezért vettem meg őt.
- Van nevem is, te barom...- morogtam undorral a hangomban, mire mindenki rám meredt.
- Hogy mondtad?!-dörrent rám az „új gazdám”, mire még jobban elöntött az iránta való gyűlölet.
- Azt mondtam,- hajoltam hozzá közelebb- hogy van nevem is...
- És az engem hol érdekel? Rohadtul leszarom, hogy mi a neved, ki vagy és ki voltál. Nem érdekel, semmi, ami veled kapcsolatos. Ha valami barátnőcske félét kerestem volna, csak rámosolygok az egyik rajongómra. Felfogtad? Te a tulajdonomban állsz, egy rossz szó, és kinyírlak. Most pedig fogd be a szád... Ha hazaértünk, ezt még megbeszéljük!
Az utastérben innentől megállt a légkör. Nem szólt senki semmit, a kínos csend pedig egyre jobban csak nőtt. Tudtam, hogy Zayn mellettem képes lenne felrobbanni, és idegesíti az itt lévő némaság, és hogy mindenért engem hibáztat. De nem állt szándékomban tenni ellene. Elysével némán, szembeszéddel megoldottunk minket, majd mikor a kocsi fékezett, és puhán megállt, egy szomorú mosolyt villantott felém.
- A legjobbakat, Dragana...- suttogta, majd éreztem a kézfejemet megragadó Zaynt, és mire észbe kaphattam volna, már a házban voltam, és Zayn felhevült csókjával kellett szembenéznem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése